Barátnőm arcát vörös pír fedte be. Ajkaira szégyenlős mosoly ült ki. Kyung felállt mellőlem, odalépett Kjeh-hez és kézenfogta a lányt. Kjehjang lehajtotta fejét.
-Mehetünk?-kérdezte Kyung. Barátnőm elmosolyodott és bólintott. Elindultak az ajtó felé,de Kyung hirtelen megtorpant.
-Nem baj, hogy elviszem Kjehjang-ot egy kicsit?-kérdezte a srác.
-Nem! Csak időben érjetek haza, hogy pihenni is tudjon az út előtt. Okés?-mosolyogtam rájuk. Kézenfogva kiléptek az ajtón és beültek Kyung kocsijába, majd elhajtottak. Boldogan, de egy picikét szomorúan léptem ki a sötét utcára. Szomorú mosollyal sétáltam az üres úton. Ekkor valami hangot hallottam hátam mögött. Rémülten fordultam meg. Nem volt ott semmi. Ijedten gyorsítottam tempómon, míg már rohanásig gyorsultam. Újra valami zajt hallottam. Megpördültem tengelyem körül és megláttam egy sötét árnyat, ami felém jön. A lehető leggyorsabban kezdtem futni, de az a valami megragadta csuklómat. Éles sikoly bugyborékolt föl torkomból, majd forró könnyek csorogtak végig arcomon.
-Héj! Nyugi, SaYe! Kérlek! Nem akartalak megijeszteni! Ne sírj, Yeonnie!-csitítgatott egy ismerős hang. Jaehyo volt az. A fiú megölelt és erősen megszorított. Lassan megnyugodtam. Jaehyo óvatosan simogatta a hajamat.
-Minden okés?-kérdezte. Bólintottam-Nagyon sajnálom, hogy megijesztettelek.
-Nincs gond, de ha legközelebb jössz, akkor majd szólj, hogy te vagy az, mert nincs kedvem még egy szívrohamot kapni-motyogtam. Kézen fogott, majd el kezdtett maga után húzni. Engedelmesen mentem utána. Szép lassan haladtunk, majd a dorm elé értünk. Jaehyo kinyitotta előttem az ajtót, és betessékelt. Bent kellemes meleg volt, és akkor vettem csak észre, hogy fázom.
-Menj be a többiekhez!-motyogta. Kérésének eleget téve betrappoltam a nappaliba. Bent a fiúk unottan nézték a tévét. Taeil egy véletlen folytán felém fordította fejét.
-SaYe! Mi a gond?-kérdezte riadtan, mert szemem vörös volt és még mindig könnyeztem. Sajnos erre a tettére mindenki felém pillantott. B-Bomb felpattan és odaszáguldott hozzám.
-Mi történt?-faggatott.
-Megijesztett...-szipogtam.
-Ki?-kérdezte és erősen megragadta vállaimat.
-Én voltam-mondta halkan a hátam mögött JaeHyo. Hangja tompa volt. Mikor megfordultam láttam, hogy bűnbánóan lehajtja a fejét. Odaléptem hozzá és átöleltem.
-Akkor nem haragszol?-kérdezte, miközben arcát hajamba temette.
-Miért haragudnék?-kérdeztem, majd eltoltam magamtól. Ajkaira egy hatalmas vigyor ült ki, szemei boldogan csillogtak.
A mellettem álló Minhyuk halkan felkuncogott. Felnéztem arcára. Láttam, hogy tétovázik valami miatt. De utána eldöntötte, hogy mit fog tenni, de még mindig nem jöttem rá, hogy mi miatt habozott, Pár másodperc múlva Minhyuk óvatosan megragadta vállaimat és maga felé fordított. Pár pillanatig tekintetét egyémbe fúrta, majd lassan felém dőlt, és megcsókolt. Ajkait lágyan nyomta enyéimre, miközben óvatosan beletúrt a hajamba. Szívem hevesen kezdett dobogni. Ekkor viszont egy aprócska kis köhintés zavarta meg a meghitt pillanatot. Szétrebbentünk...
