Kjehjang P.O.V.:
Miután megbeszéltem SaYe-val és egyik barátjával, hogy átmegyek, rögtön elkezdtem készülődni. Egy sárga, kockás inget kaptam föl fehér fölsőm fölé, hogy ne fázzak kint a hűvös, őszi időben. Hajamba szalagot kötöttem.
Kjehjang öltözete
Utána kiléptem az ajtón és elindultam a megadott cím felé. A hűvös szél bele-belekapott fekete tincseimbe. Idegesen hátratűrtem hajamat, mikor a ház elé értem. Vettem egy nagy lélegzetet, majd becsöngettem. Szívem a torkomban dobogott. Kicsapódott az ajtó, és SaYe rontott ki rajta. A nyakamba borult, de én félve eltoltam magamtól.
-Beszélnünk kell!-mondtam remegő hanggal, de mintha meg se hallotta volna.
-Gyere be!-rángatta kezemet. Mivel erősebb volt nálam (és mert picike vagyok), ezért hamar bent találtam magam-Majd itt! Miről van szó?
-Én izé... El...-kezdtem, de egy ordítás félbeszakított.
-U-KWON! Te az én energiaitalomat iszod?!-kiabálta valaki. SaYe berontott a nappaliba. Követtem őt. Bent a Block B nézett egységesen egy irányba. Tekintetemmel oda néztem ahova ők is. U-Kwon felé. Éppen nyugodtan iszogatott valami kék löttyöt, miközben Taeil a lelkét kiordította miatta.
Felkuncogtam, mire mindenki rám nézett. Álltam a tekintetüket. Végignéztem rajtuk, majd megakadt szemem Kyung-on. Szívem hirtelen hevesebben kezdett dobogni, arcomra vörös pír költözött.
,,Nem mindenki találkozhat a kedvencével! De én igen!''-gondoltam,majd magamban elkezdtem sikítani. De kívül nem mutattam ki érzelmeimet, de SaYe így is rájöhetett, hogy mi van velem, mert kirángatott a szobából.-Mondani akartál valamit, nem?-kérdezte.
-De igen! Arról van szó, hogy... Izéé.. Öhm..-kezdtem, majd egész érthetően kifejtettem problémámat.
-Igeen?-kérdezte értetlenül.
-Tudod, hogy apum elvált és most izé...... Újból megnősül, ezért elhívott hozzá...-böktem ki.
-Ez szuper!-örömködött-És hol lesz az esküvő?-kérdezte. Vettem egy mély lélegzetet, lehajtottam fejem és úgy mondtam ki.
-Yokohamában, Japánban-válaszoltam halkan.
-És meddig leszel ott?-tette föl az újabb kérdést.
-Egy évig, mert apám ott akar taníttatni...-suttogtam, mire felvisított.
-Meddiiiiiiig???? Ez.. Ugye.. Ugye most csak viccelsz...-vinnyogott riadtan-És mikor megy a géped?-kérdezte remegő hangon, könnyes tekintettel. Ránéztem karórámra. 21:01 volt.
-6 óra múlva-mondtam már sírva. Barátnőm szorosan átölelt és a kezembe nyomott egy zsebkendőt. Egymást szorongatva sírtunk és trombitáltunk folyamatosan, mikor kijött valaki a nappaliból.
-SaYe, hol van a... Mi történt?-kérdezte az illető riadtan. Felnéztem, és megláttam, hogy B-Bomb az. Barátnőm úgy három másodperc alatt elhadarta neki, hogy mi a szitu. A fiú esetlenül átölelt minket. SaYe kicsit eltolt magától és letörölte könnyeimet.
-Segíthetek összecsomagolni legalább?-kérdezte, mire bólintottam egy aprót. Gyorsan felkapott egy dzsekit, majd szólt a fiúknak, hogy elmegy egy kicsit és majd jön, utána pedig kiléptünk a ház ajtaján, és elindultunk hozzám.
SaYe P.O.V.:
Ez az egész olyan volt számomra, mint egy hidegzuhany. Lehetetlen volt akkor számomra, hogy elutazzon és ne lássam egy évig. Kjehjang a legjobb barátnőm, olyan számomra, mint egy nővér.
SaeYeon P.O.V.:
Mikor megérkeztünk a dormba, P.O rögtön a konyhába sietett, és nyolc kristálypoharat pakolt le elénk. Utána Taeil egy pezsgőt kotort elő valahonnan.
-Nekem csak keveset!-utasítottam oppát, aki engedelmeskedett nekem. Amikor már koccintottunk, akkor éppen bele akartam inni italomba, de Hyukie kikapta kezemből. Nyafogva utána kaptam, de nem értem el.
-Cica! Nem fogsz te itt nekem lerészegedni!-mondta, arra utalva, hogy a legtöbb lány képes a sárga földig leinni magát.
-Nem! Kérlek! Milyen az már, hogy nagykorú vagyok egy éve, de mégse ihatok, mert a barátom nem engedi!-kérleltem mire a szemét forgatva visszaadta italomat. Biccentettem köszönetképpen. Fölhajtottam italomat. Eközben a fiúk baromkodni kezdtek, ami teljesen természetes volt. Körülnéztem, és megszámoltam a fiúkat. Gyanús volt, hogy P.O eltűnt. Ekkor egy irdatlan nagy nyávogás jött mögülem. Rémülten sikítottam fel, és riadtan lebukfenceztem a kanapéról. Mikor hátrafordultam, akkor Jihoon nézett rám macskafülekben, és még egyet nyávogott.
-Elmebeteg vadparaszt!-mondtam a még mindig nyivákoló P.O-nak. A fiúk már a földön fetrengtek a nevetéstől. Ekkor fedeztem föl, hogy még két fiú hiányzik. Most meg B-Bomb és Zico tűnt el.
-Aissh! Minek kell nektek mindig elcsászkálni, eltűnni, a frászt hozni rám és hülyét csinálni magatokból?-nyűgösködtem. A fiúk kezdtek hátrálni, majd kipukkadt belőlük a röhögés-Mi van?-kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
-Fordulj meg!-nyerítette Taeil. Engedelmeskedtem Oppa-m kérésének. A két csatangoló nőnek öltözve, sipákolva beszélgetett.
Pár másodpercig tágra nyílt szemmel figyeltem Zico-t és Minhyuk-ot, majd kirobbant belőlem a nevetés.
-Neeeeeeeeeeeeee!-vihogtam, jobban mondva nyerítettem. A többiek már lenyugodtak, csak én fuldokoltam. Kezdtem abbahagyni a nyerítést, de B-Bomb álnok módon letérdelt mellém és csikizni kezdett. Kinézete miatt a kelleténél jobban nevettem.
-Ha-hagyd ahabbahaaaa-röhögtem. Hyukie még csikizett pár pillanatig, majd utána eleget tett kérésemnek -Hülyék!-mondtam.
-Bocsánat...-mondták a fiúk lehorgasztott fejjel. Odamentem hozzájuk és szorosan megöleltem őket. Ők meg vissza.
-Ezért nem kell bocsánatot kérni!-simítottam végig agyonsminkelt arcukon--De ha ezt mégegyszer megcsináljátok, akkor tuti, hogy nem élem meg a holnapot!-szidtam le őket egy porszemnyit. Felkuncogtak, majd visszafutottak a szobájukba. Pár másodperc múlva normálisan tértek vissza. Ekkor viszont ellezdett csörögni a mobilom. Kjehjang hívott.
-Megbocsátotok egy percre?-kérdeztem a fiúktól. Ők elkezdtek bólogatni. Hyukie felhúzott szemöldökkel nézett rám.
-Legjobb barátnőm-mondtam, majd gyorsan kimentem a bejárati ajtón.
-Halló?-szóltam bele a telefonba. Barátnőm visszaköszönt.
-Szia SaYe! Át tudnál kicsit jönni?-kérdezte.
-Öhm.. Jelnleg vendégségben vagyok...-mondtam bizonytalanul. Ekkor valaki megkocogtatta a vállam. Minhyuk volt az.
-Óh. Akkor semmi...-mondta szomorúan. B-Bomb meghallotta Kjehjang bánatos hangját.
-Nyugodtan hívd át!-tátogta.
-De azt mondja egyikőjük, hogy gyere át-közvetítettem,majd kihangosítottam a telefont, hogy a fiú is hallja.
-De nem leszek teher?-kérdezte barátnőm idegesen
-Dehogyis!-mondta egy hang mögöttünk. Megpördültem tengelyem körül. Zico állt velem szemben, és kedvesen mosolygott.
20 perc múlva:
Kjehjang becsöngetett. Kirohantam az előszobába és feltéptem az ajtót...
SaYe P.O.V.:
-Ők meg mi a frászkarikát művelnek?!-kérdezte még mindig sokkos állapotban. A többi B.A.P-s srác tekintete szép lassan rám vándorolt. Arcomat pír borította el. Zelo-ra és Jongup-ra pont akkor tört rá egy füttyögési roham.
-Dögös vagy így cicamica!-mondta Jongup.
,,Mivan??!''-visítottam magamban. Dühösen elrohantam mellettük. Jongup keze megtalálta a *khm, khm* farzsebemet, és pár másodpercig pihentette rajta mancsát. Éreztem, hogy feszültségem vulkánkitörésként fog kirobbanni belőlem. Hátrafordultam, és farkasszemet néztem a nálam egy fejjel magasabb fiúval.
-Ha ezt még egyszer megcsinálod...kezdtem mosolyogva, amit ő úgy értelmezett, hogy nyert ügye van nálam-Ígérem, hogy tőből kitépem a karod ÉS AZZAL VERLEK AGYON!!!!!-ordítottam a végére. Ijedten hőkölt hátra.
,,Ajánlom is!''-gondoltam dühösen, majd a próbaterembe érve becsaptam magam mögött az ajtót. Gyorsan átöltöztem, és elkezdtem bemelegíteni. Ajtócsapódást hallotam, de nem törödtem vele. Lementem spárgába és úgy nyújtottam. valki megérintette a vállam. Felemeltem fejem, és tekintetemet az illetőre szegeztem. Jongup volt az. Dühödten fújtattam egyet, mire bocsánatkérően nézett rám. Felálltam. Követte példámat.
-Sajnálom!-mondta bűnbánóan. Bólintottam egyet.
-Rendben! Na most sipirc innen!-mondtam, és elkezdtem az ajtó felé löködni. Értetlen képet vágott-Na! Attól még, hogy idol vagy, nem nézheted meg más bandák a készülő klipeit, zenéit, és még sorolhatnám hajnalig...-mondtam, majd egy erőset löktem rajta, amitől rögtön a folyosón termett. A fiúk bejöttek a terembe és elkezdtek ők is bemelgíteni. Utána rögtön nekiláttunk a tánc folytatásának. Most már az ötletek csak úgy ömlöttek a fiúkból. Miközben az eddigi mozdulatokat gyakorolták, folyamatosan csak beszéltek, és beszéltek. Szorgalmasan jegyzeteltem mindent, amit mondtak, mert egy: nem beszéltek hülyeségeket, kettő: egész jó volt minden tervük. Minhyuk fáradtan, és egy kicsit féltékenyen huppant le mellém a földre. Rögtön megkérdeztem, hogy mi a baja.
-Letapizta a barátnőmet!-mondta gondterhelten. Átöleltem. Visszaölelt. Utána kiment az ajtón, berontott a B.A.P-s srácok próbatermébe, és nekiment Jongup-nak. Mikor beértem a terembe, akkor B-Bomb szorgalmasan püfölte féltékeny kirohanásának okát. Gyorsan szét próbáltuk választani a két verekedőt, kisebb-nagyobb sikerrel. Mindkettőjük szemében düh csillogott.
-Ezt miért kellet?!-kérdezte villámló tekintettel Jongup.
-Letapiztad a csajomat!-válaszolta ugyanolyan szemmel barátom.
-Normálisabban nem tudsz hívni?!-kérdeztem dühösen Minhyuk-tól, majd odaléptem hozzá és egy szép nyaklevest adtam neki. Feje előrebukott, így lefejelte Jongup-ot.
-Naaaa!-hördültek fel egyszerre. Kitört belőlem a nevetés. Mindketten azonnal bevágták a durcát. Visszamentem a próbatermünkbe, és elkezdtem gyakorolni a fiúk ötleteit. Lassan kezdett összejönni a tánc, aminek nagyon örültem. Éppen azon agyaltam, hogy mi hiányzik, mikor beléptek a fiúk, hárman jobbra, hárman balra mentek, Minhyuk pedig felém jött. Rögtön megvilágosodtam.
-Ezaaaaz!-üvöltöttem és fölpattantam, majd boldogan a levegőbe bokszoltam. A fiúk értetlen képpel meredtek rám. Elmagyaráztam nekik, hogy mi volt a kis kirohanásom oka.
-Minden része megvan a táncnak!-sipítottam. Összepacsiztam a srácokkal, és rögtön eltáncoltam azokat a részeket, amikhez elég egy ember. Utána értem a több főt igénylő részhez. Azt szépen, lassan felvázoltam a fiúknak, hogy mit terveztem.
-Úgy lesz, hogy hárman erre, hárman arra mentek-kezemmel mutogattam az irányokat- és utána valamelyikőtök egyenesen jön.-a fiúk némán beosztották a szerepeket. Elkezdtek menetelni, majd mikor szétváltak Minhyuk felém kezdett jönni, miközben valami furcsa mozdulatokat tett meg karjaival.
-Drága Blockbuster!-mondtam-Hivatalosan is bejelentem, hogy a Nalina kész van!-üdvrivalgásban tört ki mindenki. Mosolyogva néztem, ahogyan örömükben elkezdik ölni egymást.
-SaeYeon! Meg vagy hívva hozzánk ma estére, és ha visszamondod, akkor bajok lesznek!-mondta aranyosan rázva mutatóujját. Nevetve bólintottam. Kimentünk az épületből. Kint vaksötét fogadott minket. Dideregve húztam össze magamon a pulcsimat. B-Bomb a fejét rázta.
-Sose tanulod meg, te lány, hogy este hideg van?-mondta és a hátamra terítette dzsekijét...
SaeYeon P.O.V.:
Csöndesen melegítettem az ételeket, mikor két kar kígyózott körbe a derekamon. Ijedtemben a kezemben lévő tányért elejtettem. Elkezdtem összeszedni a nagyobb darabkákat.
-A francba!-hallottam meg Hyukie riadt hangját. Leguggolt mellém és szedegetni kezdte a tányér mozaikká vált részeit -Sajnálom! Nem dire...-kezdte, de félbeszakítottam egy csókkal. Viszonozta. Ekkor lábdobogások sora hallatszott. A fiúk lépteitől szinte rengett a padló. Ezektől az intenzív mozdulatoktók is megijedtem, mert eddig aprócska kis konyhában csönd és béke honolt. Megtámaszkodtam a padlón, pont a tányércserepekben. Felszisszentem, és felkaptam tenyeremet. El kezdtem a fürdőszoba felé futni, miközben a sebemre egy zsebkendőt szorítottam. A fürdőben kötszert, sebfertőtlenítőt és egy kis söprűt vettem elő. Utóbbit a a darabkák összeszedéséhez kotortam elő. Kezemet lemostam, fertőtlenítőt kentem rá, majd bekötöztem sebesült mancsomat. Lesétáltam az emeletről, be a konyhába. Rend fogadott, a padlón se voltak már ott a tányér apróra tört darabkái.
,,Akkor minek kotortam elő ezt a nyavadt kis seprűt?!''-kérdeztem önmagamtól. Mikor körbetekintettem, megpillantottam Hyukie-t, aki akkor dobta ki az edény maradékait. Rám emelte bűnbánó pillantását.
-Sajnálom, hogy megijesztettelek!-mondta. Azt hittem, hogy megzabálom, olyan aranyos volt.
-Jaj istenem! Nem a te hibád!-simítottam végig arcán ép kezemmel. Utána a mikróhoz mentem, kivettem az ételeket és elindultam a konyha fele. Út közben hátraszóltam Hyukie-nak:
-Ha lehetne, akkor légy szíves hozz nyolc tányért és pálcikákat!-mondtam, és meghallottam, hogy a fiókokat nyitogatja, majd előkapja az említett tárgyakat és jön utánam. Gyorsan megkerült és letette az asztalra a tálakat, mellé pedig az evőeszközöket. Ezután elkezdett ordítani:
-FIÚÚÚK!! ASZTALHOZ!-kiáltotta.
-Ne ijesztgess! Nem elég, hogy egyszer szívrohamot okoztál?-vágtam vissza neki mosolyogva, mire rám vigyorgott azzal a mosolyával, ami azt jelentette: ,,most elkaplak és belefújok a nyakadba". Nevetve iramodtam el előle, de valami puhának ütköztem. Az a valami Jaehyo volt.
-Vigyázz csajszi!-mondta és összeborzolta hajamat. Leültünk az asztalhoz. Szerencsémre mindenki vett mindenből, így nem maradt meg semmi. Ebéd után indultunk vissza a próbaterembe.
A próbaterem épületében (20 perccel később):
Már a terem ajtajában álltunk, mikor felcsendült valami full idióta zene. Erre a ritmusra Jaehyo-nak táncolhatnékja támadt. Rögtön elkezdte ingatni a fejét, majd valamilyen állathoz, netán poliphoz hasonló mozgást adott elő. Természetesen én a padlón fetrengtem, a fiúk is, de ők még videóztak is.
Lassan már fuldokoltam, mikor Minhyuk elkezdett nyeríteni. A mi kis polip-Jaehyo-nk azonnal beszállt, de még mindig azt az idióta táncot járta. A fiúk természetesen bekapcsolódtak a nevetésbe és a táncba is. Így már 7-en járták az idióta mozgást. Lassan már haldokoltam,mikor kinyílt melletünk egy ajtó (szerencsénkre nem az amelyikből a zene jött), és 6 fiú lépett ki rajta. Egyikőjük megszólalt:
-Lehetne kicsit halkabban?-kérdezte mély hangján. Hiába próbáltam válaszolni, csak nevetve gurultam ide-oda a földön. Szerencsére jókedvem hamar átcsapott komolyságba, így fel tudtam állni. Teljesen ledöbbentem. A B.A.P állt előttem teljes életnagyságban. Tágra nyílt szemmel néztem rájuk. Daehyun ugyanígy tekintett a ,,táncoló'' fúkra.
-Ők meg mi a frászkarikát művelnek?!-kérdezte még mindig sokkos állapotban.
SaYe P.O.V.:
Miután a fiúk elmondták az ötleteiket, azonnal a tánc tervezésébe fogtam.
-Fiúk,-kezdtem bele-jók az ötletek, de ha így folytatjuk, akkor sose lesz meg a koreográfia.
-Igaz!-mondta P.O . Kicsit meglepődtem.
,,Na! Megéltem azt is, hogy Jihoon egyetért velem...''-elmélkedtem.
Jihoon P.O.V.:
Saye stílusa teljesen más volt, mint exemé, akire emlékeztetett. Rájöttem, hogy ellenségeskedésem iránta teljesen fölösleges volt.
,,Sokkal kedvesebb és közvetlenebb, mint HyeKyo''-gondoltam. Kezdtem egyre jobban megkedvelni a lányt. Lassan már olyan volt nekem, mint egy olyan húg, akire mindig is vágytam. Szívembe zártam. Amikor táncolt, akkor egyre inkább éreztem így iránta. A próbateremben már a véleményünk is egyezett. Mikor betette a zenét, ránk parancsolt, hogy álljunk föl.
-Hopp-hopp!-sürgetett minket- Kezdjetek bemelegíteni!-mondta kicsit katonásan. Kyung nyöszörögni kezdett:
-Ne már! Én nem akarok csinálni semmit! Haggyál békibe' Saye!
-Azt várjátok, hogy mindent én csináljak?!-kérdezte, mire legnagyobb döbbenetére bólogatni kezdtünk-Na ne! Nem fogok igy semmit se tenni! Ti is vegyétek ki a részeteket a munkából!-dühöngött. Minhyuk felsóhajtott:
-Nyugi cica!-mondta, és utána ránk parancsolt- Csináljátok azt amit mond!
-Köszi.-könnyebbült meg SaYe, majd egy gyors csókot váltottak. Miközben bemelegítettünk, addig a lány és Jiho halkan a koreográfiáról tárgyaltak.
-Legyen benne valamilyen állat mozgása...-mondta Zico egy hirtelen ötlettől vezérelve. Arcán láttam, hogy ez nem direkt csúszott ki a száján, és már meg is bánta. SaeYeon-nak viszont tetszett a terv. Rögtön eszébe jutott valmi:
-Mondjuk... Gorilla?-kérdezte kicsit bizonytalanul.
-Mondjuk!-mondta Zico hyung teljesen felvillanyozódva--Megmutatod, hogy mire gondoltál?-kérdezte szemöldökét fel-le húzogatva. SaYe kicsit szégyenlősen, de bemutatta tervét. Tátott szájjal bámultuk mutatványát.
 |
| A gorilla-tánc |
A mozdulatai hatalmas sikert arattak körünkben. Azonnal el kezdtük gyakorolni. Közben SaYe azt figyelte, hogy kinek mi nem ment itt. Sajnos én voltam az egyetlen, aki küszködött a mozdulatokkal. A lány azonnal odajött hozzám, és lassan mutogatta a lépéseket. Ahol nagyon nem ment, ott lassan vezette kezeimet, hogy kezdjek ráérezni. Pár percnyi szenvedés után végre elkaptam a fonalat, és már egyedül is ment az egész. Azután, hogy mindenki betanulta a mozdulatokat, áttért Kwonie részére, aminél már tudta, hogy mit szeretne mutatni.
-Lehetne az, hogy amikor az a rész van, amikor azt énekled, hogy: I don't know, i don't know, i don't know; but im hot, hot (so hot) akkor lehetne lengetnetek a fölsőtöket, mondjuk így!-mondta, majd a pólóján megmutatta, hogy hogyan gondolta.
-Ezek rohadt jó ötletek, cica!-dicsérte Minhyuk.-Szerintem is!-mosolygott rá Taeil.
-Saye...-szólítottam meg, mire rám emelte tekintetét-Ügyes vagy!-vigyorogtam rá.
-Köszike!-mosolyodott el-Van kedvetek eljönni hozzám ebédelni?-kérdezte. Mindannyian egyszerre bólintottunk. Felnevetett-És mit ennétek? -kérdezte. A csapat két csoportra oszlott: az egyik kimchi-t, a másik kimbap-ot akart enni. Ebből majdnem vita alakult ki, de SaYe még időben közbelépett, és azt mondta, hogy minketőtt is megcsinálhatja. Na erre mindannyian bólintottunk.
-Szerencsére mindegyikből van otthon, csak meg kell melegíteni.-mondta, mahd intett nekünk, hogy menjünk. Beültünk a kocsiba. Én ültem a kormány mögé, mivel így jutott hely. Kétségbeesetten forgolódtam.
-Hol laksz SaYe?-kérdeztem, mire ledarálta a címét. Elindultunk. A visszapillantóba nézve sasoltam a többieket, hogy ki mit csinált. Jiho bambult, Jaehyo, Taeil és SaeYeon halkan ötleteltek a tánccal kapcsolatban, Minhyuk telefonozott, Kyung és U-kwon pedig kómás fejjel nézelődtek. Na igen. Nekik még ,,reggel'' volt. Mikor SaYe házához értünk, mindenki kikászálódott a kocsiból, és gyorsan bementünk. Bent érdeklődve nézegettük a lány fotóit és dolgait, miközben ő az ételeket melegítette. Kiszólt nekünk a konyhából:
-Érezzétek magatokat otthon, és ha bármi kell szóljatok.-mondta, mire egy emberként válaszoltuk neki, hogy rendben van.
Minhyuk P.O.V.:
-Vigyázzatok! A végén berepül a légy a szátokba.-mondta barátnőm még mindig kuncogva. Felhúztam egyik szemöldökömet és kérdőn néztem rá. Ő nemes egyszerűséggel kiöltötte rám a nyelvét. Elkerekedett szemmel néztem rá.
-Miket művelsz az oppáddal?-kérdeztem, majd játékosan el kezdtem kergetni. Nevetve futott el előlem. Én meg utána. A fiúk most ocsúdtak föl döbbenetükből. Értetlenül néztek minket, miközben úgy futottunk, mint az óvodás kisgyerekek. A nevetésre és lábdobogásra Jiho is kijött a szobájából. Ugyanúgy tekintett ránk, mint a többiek. Ezután Saye nyomába értem, elkaptam a derekánál, magamhoz húztam és belefújtam a nyakába. Hangosan felvihogott.
SaeYeon P.O.V.:
Miután Hyukie elkapott, belefújt a nyakamba. Önkéntelenül is felvihogtam. A aprócska kis kirohanás(unk) után barátom leült a kanapéra. Levágtam magamat mellé. A fiúk kicsit értetlen képpel álldogáltak ott, majd követték példánkat. Zico leült mellém és elkezdte mondani az ötleteit. Én félrebillentett fejjel figyeltem őt.
-Lehetne az, hogy van két csapat, és... Öhm... Izéé...-akadt el- Na! Lehetne az is, hogy a két csapat küzd egymás ellen, és ezt valahogy a táncban is mutatni kéne!-mondta, a sok ötlet miatt mosolyogva. Teljesen felpörögtem, mert egy csomó mozdulat is eszembe jutott. Teljesen felspannolt.
-Úúúú, akkor már most elkezdem csinálni! Jössz ötleteket adni?-kérdeztem izgatottan, mire bólintott. Gyorsan kiszedtem Taeil gépéből a pendrive-ot, és visszaadtam neki a gépet. Eközben Jiho meg a sajátját kotorta elő a hatalmas ruhakupac alól, amit a szobájában halmozott föl.
-Mehetünk?-kérdeztem, mire válaszként bólintott egyet.
-Hová mentek?-érdeklődött Hyukie összehúzott szemöldökkel. Feleltem neki, mire fölpattant- Én is jövök!-mondta. A többiek föpillantottak ránk, és amikor leesett nekik, hogy hova készülünk, rögtön felkászálódtak, és ők is társultak az ,,akciónkhoz''. Mikor odaértünk a próbateremhez Hyukie az ujjait az egyémre kulcsolta. Bent a fiúk mikor elhelyezkedtek, hogy lássák az egész előkészületet, akkor B-Bomb magához húzott és megcsókolt. Mögülünk éles füttyentések sora hallatszott. Ezt taps követte. Mikor ajkaink elszakadtak egymástól, Hyukie rám emelte gyönyörű tekintetét. Elvörösödtem. Ekkor Kyung arca jelent meg a látókörömben.
-Azt hittem, hogy a végén már sose jöttök össze-mondta, és lepacsizott B-Bomb-bal- -Grat!-ezután a többiek is gratuláltak nekünk. Hyukie átkarolt a derekamat, mire én szekálás gyanánt egy kicsit nyálas puszit adtam neki. Letörölte. Elnevettem magamat. Ekkor Zico tapsolt kettőt sürgetésképpen.
-Na akkor! Halljam az ötleteket!
-Legyen az egyik csapat neve: Black Dragon ; a másiké meg: Red Tiger ! Na?-szállt be az ötletelésbe Taeil. Jiho csettintett egyet:
-Jó ötlet hyung!
-Legyen egy része egy lepukkant épületben...-vetette föl U-kwon.
-A másik része meg valamilyen bekerített helyen, ahol a két csapat küzd egymás ellen!-ez volt Jihoon gondolkodásának termése.
B-bomb P.O.V.:
Reggel amikor felkeltem, rögtön a találka jutott eszembe. Boldog voltam, és ezt nem is rejtettem el. A fiúk értetlenkedve néztek rám. Csöndben visszanéztem őket. A némaságot Jiho törte meg.
-Ma már szükség lenne SaYe-ra. Nem tudja valaki, hogy hol lakik?-kérdezte. A többiek kicsit kétségbeesett arcot vágtak, mert (rajtam kívül) senki sem tudta, hogy hol lakik SaeYeon.
-Én tudom. Elhozzam?-kérdeztem. Zico őrültként bólogatott.
-Jó lenne...-mondta. Felsóhajtottam. Én lettem a szállító. Elmentem a szobámba felöltözni és mosakodni. Utána kerestem egy napszemüveget, ami az arcom nagy részét eltakarta. Ezt a rajongók miatt kellett felvennem. Elindultam a parkba, ahol a találkozóm volt SaYe-val. Ő már a padon ült, mikor én odaértem. Köszönésképpen megcsókoltam. Mikor elszakadtunk egymástól, megkérdezte, hogy hova megyünk.
-Öhm... Hozzánk a dormba.-mondtam. Beültünk a kocsimba és elindultunk. A ház előtt kinyitottam neki az ajtót. Kiszállt és bementünk. Bent a fiúk szakadtak valamin. A röhögésükön nevetve megkérdeztem, hogy mi ilyen vicces. A konyha felé mutogattak. Bent U-kwon szinte ráhasalt az aszalra, előtte valamilyen mókusos borzalom volt, melyet fölhúzott és az lépegetett. Ő meg ingatta a fejét és azt suttogta:
-Ez így nem jó! Másfelé menjetek mókuskák...
Nagyon igyekeztünk de mindkettőnkből kipukkadt a nevetés.
-Ne-he-he-heeee-vihogta SaYe. Teljesen egyetértettem vele. Odamentem Kwonie-hoz, és elvettem előle azt a valamit. Nyafogva utánakapott.
-Ajj már! Add vissza lécciiii-könyörgött. Alaposan megnéztem a kis játékot majd visszaadtam neki. SaYe lassan már fulladozott a nevetéstől. Bementünk a nappaliba. A fiúk láthatóan lenyugodtak. Zico odalépett a lányhoz. A kezébe nyomott valamit, és már ment is vissza a szobájába. Megnézte, hogy mi volt az. Egy pendrive.
-Van valakinek számítógépe?-kérdezte. Mindannyian feltettük a kezünket-És megkaphatnám valamelyikőtökét?-mindannyian bólintottunk, csak Jihoon nézett fagyos tekintettel a lányra. Még engem is kirázott a hideg a pillantásától. De ő nem vette észre, vagy csak nem akarta észrevenni. Nem tudtam. Indultam be a szobámba a gépért, de Taeil megelőzött.
-Tessék!-mondta.
-Köszi-mosolygott rá SaYe. Hirtelen egy olyan érzés kerített hatalmába, mely még soha. A féltékenység. Összehúzott szemmel figyeltem minden mozdulatát Taeil-nek, és arra gondoltam, hogy ha akár egy ujjal is hozzáér a barátnőmhöz akkor kinyiffantom. Tekintetemmel már meg is tettem. A fiúk megérezték, hogy szinte tapintható volt körülöttem a feszültség, ezért kicsit hátráltak. Taeil is hátrahőkölt. Féltékenységi rohamom nem akart csillapodni. Mindeközben Saye már kapta is elő fülhallgatóját, mert Jiho a Nalina zenéjét adta oda neki. Mikor felcsendült a zene, rögtön ritmusra kezdett dobolni a lábával, majd felsőteste, végül feje is bekapcsolódott a mozgásba. A közepe felé már kihúzta a fülhallgatót, felhangosította a zenét, és táncolt. Csak úgy spontán, ami eszébe jutott, azt táncolta. Tátott szájjal néztük mutatványát. A végét egy tökéletes spárgával zárta. Felém nyújtotta kezét, mondván, hogy húzzam föl. Odaléptem hozzá, megragadtam karját, és felrántottam. Kicsit leporolta cicanadrágját, és körbetekintett. Felkuncogott. Én is körbehordoztam pillantásom és megértettem nevetésének forrását. A fiúk még mindig nem ocsúdtak föl döbbenetükből.
-Vigyázzatok! A végén berepül a légy a szátokba.-mondta barátnőm még mindig kuncogva.
SaeYeon P.O.V.:
Este sokáig elemeztük Kjeh-hel a szakítását. Elmondta, hogy a tűz -ami köztük volt- már rég nem volt olyan égető. Csak pislákolt, volt, hogy elaludt, de mindig újraéledt. De a lángocska most végleg kialudt. És azt is elmesélte, hogy exe többször is unatkozott, mikor elmentek valahova. Ez kölcsönös volt. Ezért már nem is csodálkozott azon, hogy vége.
-Sajnálom!-mondtam.
-Ne tedd!-vágta rá. Elmosolyodtam. Ezután beszélgetésünk elkanyarodott más témák felé. Megtárgyaltunk olyan fontos dolgokat, mint, hogy melyikünk milyen körömlakkot használ. Ezután Kjeh elment lezuhanyozni és adtam neki tuhát, hogy legyen pizsamája. Közben gyorsan dobtam egy SMS-t Hyukie-nak:
,,Szia! Holnap nem lehetne áttenni a találka időpontját pl: 11-re?"-pár másodperc múlva már vissza is írt.
,,Öhm... Rendben."-válaszolta. Kjeh végzett ezért én is elmentem mosakodni. Utána kihúztam a pótágyat és megágyaztam neki. A matracon feküdve elkezdtünk tévézni. Valami aranyosat akartunk sasolni, de nem volt semmi ami minket érdekelt volna. Ezért inkább beszélgettünk.
-Akkor mi volt a randin??!-kérdezte izgatottan.
-Összejöttünk...-válaszoltam ugyanolyan érzelmekkel telve, rengeteg boldogsággal fűszerezve. Szerettem ezt az érzést. És most bőven kaptam belőle. Miközben ezt kóstolgattam, addig barátnőm elképedt, majd egy váratlan pillanatban boldogan felpattant, felrántott engem is, és szinte a nyakamba ugrott. Nagyon örült neki, hogy végre van egy életem, amiben nem vagyok egy bizonytalan, mellőzött, szürke kisegér. Ezek után még sokáig beszélgettünk, de mindkettőnknek kezdett leragadni a szem, mert már nagyon fáradtak voltunk. Elaludtunk...
Másnap reggel; Saye P.O.V.:
Reggel amint felébredtem rögtön oldalamra fordultam, és egy cetlivel néztem szembe. Az meg vissza. Felpattantam. Kjehjang nem volt sehol. Elolvastam a papírkát és elmosolyodtam.
,,Szia! Ez amolyan visszavágás az előzőért, de még dolgoznom is kell, ezért mentem el ilyen hamar. Bocsi :) Ölel: Kjeh <3 ''
Miután elolvastam, az órámra pillantottam. 10:30 volt. Elkezdtem öltözködni, utána fogat mostam, sminkeltem és megycsináltam frizurámat. Elővettem egy táskát és beletettem a lakáskulcsot, a pénztárcát és a telefonomat. Elindultam. Pontban 11-kor a parkba, a padhoz értem. Körülnéztem és megláttam Minhyuk közeledő alakját. Aranyosan nézett ki. Fején egy hatalmas napszemüveg virított, mely a fél arcát eltakarta. Mikor odaért, felugrottam és megölöltem. Ő meg megcsókolt.
-Szia cica!-mondta két csók között. Elmosolyodtam és egy puszit nyomtam ajkaira. Átkarolta a derekamat és elindultunk. Hogy hová azt nem tudtam.
-Merre megyünk?-kérdeztem.
-Öhm... Hozzánk a dormba.-válaszolta.
-Okés.-mondtam. Rám mosolygott azzal a szívdöglesztő nézésével együtt, amitől egyszerűen elolvadtam.
SaeYeon P.O.V.:
Amikor elment egy olyan érzés fogott el, mely még sohase. Szerelmes lettem. Szívem hevesen dobogott: szeret engem. Bementem a házba és a telefonomhoz rohantam. Tárcsáztam Kjehjang számát és vártam... Végre felvette. Beleszólt a telefonba:
-Szia SaYe. Mesélj!-mondta izgatottan.
-Megcsókolt!!!-mondtam még mindig kábultan. Barátnőm felsikított.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!-hangzott a boldog válasz.
-És azt mondta, hogy szeret!...
-Whoaaaaa...
-Ugye??!!-kezdtem én is örömködésbe, de barátnőm mondta, hogy megjött a barátja, úgyhogy most leteszi.
-Nagyon sajnálom, de holnap visszahívlak, rendben?
-Okés szia.-búcsúztam el Kjeh-től. Miután leraktam a telefont, elmentem fogat mosni. Közben elkezdett pittyegni a telefonom. SMS-em jött:
,,Leszel a barátnőm? Minhyuk''
Majdnem dobtam egy hátast. Illetve dobtam is. Elfeküdtem az ágyamon és visszaírtam B-Bomb-nak:
,,Igen"-pár másodperc múlva újra pittyegett a mobilom:
,,Szeretlek!"
,,Én is! És köszönöm ezt az estét..."-írtam.
,,Ugyan ezt akartam írni''-küldte azonnal a választ. Elmentem és gyorsan befejeztem a fogmosást, majd átöltöztem pizsamára. Pont akkor jött egy újabb SMS-em. Rávetettem magamat a készülékre és elmosolyodtam.
,,Aludj jól, cica! Holnap találkozzunk a parkban kb. 10-kor!"-küldte Hyukie.
,,Rendben van. És jóéjt! Pussz: SaYe.-írtam vissza neki. Boldog voltam. Sajnos örömömet a kétely sötét fellege takarta el.
,,Elég jó vagyok hozzá? Ugye nem fogom megbántani a hülyeségeimmel?...''-gondolkoztam kétségbeesetten. Rengeteg ilyen kérdés kavargott fejemben.
,,Engem választott!"-gondoltam, és ezzel a mondattal el is űztem új ellenségemet, a kételyt.
Kjehjang P.O.V.:
A SaYe-val való beszélgetésem után figyelmemet barátomra szenteltem. Ideges volt és nagyon menni akart.
-Azt hittem, hogy sosem végzel! Sietek, úgyhogy ne mással telefonálgass!-mondta dühösen.
-Azt mondtad, hogy fontos dolgot akarsz mondani! Akkor itt van rá az alkalom, hogy elmondd!
-Kicsit több tisztelet érdemlek meg! Vagy nem?
-Teljesen normálisan szóltam hozzád!-csattantam föl.
-Nem igaz!-mondta, és fölpofozott.
-Na most jött el az a pillanat, amikor azt mondom: HÚZZ EL INNEN, ÉS BE NE TEDD TÖBBET IDE A LÁBADAT!!!-üvöltöttem torkom szakadtából. A nyakamban lévő láncot- amit tőle kaptam- lerántottam és hozzávágtam. Mikor kilépett a a bejáraton, becsapta az ajtót. De nem sírtam.
,,Minek?''-kérdeztem önmagamtól-,,És ezt miért nem tettem meg előbb?''
Teljesen felszabadultam. Szörnyikéim -a kétely, a félelem és a féltékenység- exemmel együtt
eltűntek az életemből.
,,Azt mondják, hogy az első szakítás fáj. Na én erre rácáfoltam, hehe!''-elmélkedtem. Felocsúdtam gondolkodásomból. Felvettem egy cipőt és a dzsekimet. Kiléptem az ajtón, bezártam magam után, és elindultam. Nem volt célom, csak kicsit ki akartam szellőztetni a fejemet. Valamilyen véletlen folytán SaYe házához értem.
,,Ha már itt vagyok, akkor elmondom neki."-gondoltam. Becsöngettem. Barátnőm már pizsamában volt, de azért beengedett. Mondtam neki, hogy csak egy öt percre jöttem. Bent levettem a cipőmet és elmondtam neki, hogy szakítottam a barátommal, mire ujjongani kezdett, de utána elkomorodott és bocsánatot kért:
-Bocsi, de tudod, hogy nem voltam érte annyira oda!-mondta.
-Én ugyan ezt csináltam, csak magamban.-mosolyogtam rá. Nyakamba borult és úgy ugráltunk tovább.
-Úúúúú...-kezdte kicsit bizonytalanul.
-Igen?-kérdeztem.
-Ugye itt alszol? Mert olyan jó lenne és meg tudnám hálálni azt, amikor én aludhattam ott nálad!
-Öhm...
-Léciiiiiiiii!!!!!-kérlelt.
-Öhm... De nem vagyok a terhedre?
-Dehogyis!-mondta aranyosan.
-Akkor maradok...SaYe a nyakamba ugrott és kiszorította belőlem a szuszt is ölelés néven.
-Jippííí! És Kjeh! Bármikor itt alhatsz.-modta, de arca abban a pillanatban gondolkodóvá vált.
-Mi a gond?-kérdeztem.
-Semmi-semmi..
B-Bomb P.O.V.:
Rettenetes gyomorideggel csengettem be Saye-hoz. Ránéztem a csokorra, amit neki vettem.
,,Remélem, hogy tetszeni fog neki"-gondoltam. Ajtót nyitott. Rápillantottam. Lélegzetelállítóan gyönyörű volt.
-Szia SaYe! E-ezt neked hoztam!-mondtam. Elmosolyodott és megköszönte. Megvártam, míg gyorsan vízbe teszi a virágokat és elindultunk. Egy étterembe mentünk.
-Jó estét! Lee Minhyuk névre van foglalásunk...-mondtam egy pincérnek, aki gyorsan az asztalunkhoz vezetett minket. Kihúztam Saye-nak a széket. Teljesen elvörösödve ült le.
-Kö-köszönöm...-mondta dadogva. Rámosolyogtam. Intettem egy pincérnek, hogy étlapot szeretnék kérni. Gyorsan hozott kettőt. Ez egyiket elém, a másikat SaYe elé rakta. Érdeklődve böngésztük, hogy milyen ételt szeretnénk enni. Egyszerre mondtuk:
-Én egy mandu-t eszek. És te?-felnevettünk. Rendeltünk még italt is. Elkezdtünk beszélgetni.
-Mesélj magadról légyszi!-kérleltem bociszemekkel nézve rá. Csilingelő hangon felkacagott.
-Nem olyan érdekes az életem szerintem.-mondta szerényen.
-Nekem igen!-mondtam, mire elkezdett magáról mesélni. Elmondta, hogy a tánc az élete, már 15 éves kora óta. Azt is, hogy kiskorában gerincferdülése volt, aminek következtében meg kellett műteni, de a sebhelye miatt rengeteget csúfolták, ezért lett magántanuló.
-Erről csak te és a legjobb barátnőm tud!-időközben az étel is elkészült, úgyhogy kihozták rendelésünket. Elkezdtünk enni. Mikor elfogyasztottuk megkérdeztem:
-Desszertet? Valamilyen sütit?-de mindent elutasítoot, mondván, hogy tele ette magát. Kifizettem a vacsorát és elindultunk. Elmentünk a Han-folyóhoz. Leültünk egy padra és tovább beszélgettünk.
-Most te is mesélj magadról, olyat amit nem tudok, mint BBC!-kérlelt.
-Öhm... Szeretek zongorázni, az Induk Egyetemen tanulok, de a csapat miatt felfügesztettem tanulmányaimat. De a többit szerintem tudod, mint BBC-mosolyogtam rá. Ő meg vissza. Megöleltem. Észrevettem, hogy kicsit fázik, ezért lekaptam a dzsekimet és a vállára terítettem. Szorosabbra húzta maga körül a ruhadarabot. Átkaroltam a derekát, államat vállára támasztottam és úgy beszélgettünk tovább. Mikor már én is kezdtem fázni, elindultunk a kocsi felé. Kinyitottam neki az ajtót, és besegítettem. Utána átmentem a másik oldalra és én is beültem. Elindultunk. Pont akkor fogtunk ki egy jó kis szöül-i dugót. Idegesen a kormányon doboltam, mikor megérintette a karom:
-Mondd csak! Nem megterhelő ez az idol-élet?-kérdezte enyhén félredöntött fejjel kémlelve engem.
-Öhm... Csak egy kicsit az elején, de amikor megszokja az ember ezt a rohanást, akkor már nincs semmi baja ezzel az életvitellel.-válaszoltam kedvesen.
-És a gyakornoki rész? Az sem?
-Az eléggé. Legalábbis nekem nem volt könnyű.
-Hogy bírtad ki?-kérdezte.
-Jártam bulikba a csapattal.
-Óóóóóh! Már értem!-csapott a homlokára, mire felnevettem. Meglepett arcot vágott. Megindult a forgalom. Odaértünk a háza elé. Kisegítettem az autóból. Az ajtóban még beszélgettünk egy kicsit.
-SaeYeon! Van valami amit tudnod kell...-mondtam. Óvatosan megérintettem arcát és felédőltem. Lágyan megcsókoltam. Éreztem, hogy teljesen lemerevedik, de utána beletúrt a hajamba és magához húzott. Szívem fellángolt.
-Szeretlek!-suttogtam, és újra megcsókoltam.
-Én is!-susogta halkan a csókunk közben. Ajkaink elszakadtak egymástól. Elbúcsúztunk, és elindultam hazafelé. Út közben a fellegekbe éreztem magamat.
,,Szeret engem!"-gondoltam szerelmesen.
Minhyuk P.O.V.:
Gyorsan fogat mostam, majd leszaladtam a lépcsőn. A konyhában Omma és Appa már javában reggeliztek. Köszöntem nekik, és elővettem egy tányért, tettem rá magamnak egy ki szalonnát és kenyeret, és befaltam. Szüleim mosolyogva nézték reggelizésemet. Mikor befejeztem, gyorsan elmostam az tányért, elköszöntem Ommától és Appától, majd elindultam hazafele. Séta közben átmentem a parkon és megláttam a padon egy lányt. SaYe volt az. Odasétáltam hozzá és köszöntöm neki:
-Szia SaeYeon!-SaYe összerezzent és fölnézett. Amikor meglátott elvörösödött és dadogva köszönt nekem:
-Szi-szia Minhyuk! Hát te?
-Csak megyek hazafelé. Te?
-Öhm... Szeretek itt lenni ezért jöttem ide-válaszolta. Akkor valamiért úgy éreztem: most teszem föl neki a kérdést:
-Saye! V-van kedved e-eljönni velem vacsorázni m-ma este?-kérdeztem dadogva...
SaeYeon P.O.V.:
Reggel boldogan ébredtem. Kjeh még aludt, ezért csendben kimásztam a hálózsákból, összepakoltam magam után, és felöltöztem. Egy hirtelen ötlettől vezérelve kerestem egy cetlit és ráírtam az üzenetet, ami idő közben megfogalmazódott bennem:
,,Kjeh! Köszönöm a vendéglátást és bocsi, hogy egy szó nélkül lelépek, de most muszály elmennem. Fontos dolgom van!
Puszi: SaeYeon''
Miután megírtam az üzit, az éjjeliszekrényére tettem, és nagyon halkan elmentem. Valamiért a park fele vettem az irányt. Leültem egy padra és vidáman nézelődtem. Ekkor egy ismerős hangot hallottam meg:
-Szia SaeYeon!-felnéztem és B-Bomb-ot láttam meg, arcom színe abban a pillanatban rákvörös lett, de köszöntem neki nem törődve orcám színével és zavarommal:
-Szi-szia Minhyuk! Hát te?-kérdeztem.
-Csak megyek hazafelé. Te?-válaszolt, kérdésére így feleltem:
-Öhm... Szeretek itt lenni ezért jöttem ide.-arcán láttam, hogy valamit nagyon szeretne mondani, ezért érdeklődve néztem rá. Nem is kellett sokáig várnom, kérdését hamar feltette:
-Saye! V-van kedved e-eljönni velem vacsorázni m-ma este?-teljesen ledöbbentem. Dadogva válaszoltam:
-Öhm... Ööööh... I-igen! Igen!-mondtam ezúttal kicsit határozottabban. Hyukie arca teljesen felderült, szinte ragyogott a boldogságtól.
-8-kor ha érted megyek az úgy jó?-kérdezte és én mosolyogva bólintottam. A címemet gyorsan elmondtam neki, és elbúcsúztunk, mert sietett vissza a dormba. Hazamenet megcsörgettem Kjehjang-ot, és elmondtam neki, hogy randim lesz Minhyuk-kal, és tuti, hogy ma este már nem hívom fel. Otthon elővettem egy fekete, térdig érő ruhát és leterítettem az ágyamra, hogy ne sietve kelljen ruhát keresnem. Kerestem hozzá egy szintén fekete magassarkút és a ruhám mellé tettem. Miután ezzel végeztem lesétáltam és nekiálltam ebédet főzni. Amikor kész lett gyorsan befaltam, majd leültem a számítógépem elé és elemezni kezdtem a fiúk előző klipjeit, hogy körülbelül milyen táncot csináljak majd, bár még fogalmam sem volt arról, hogy mi a zene. Telefonom ébresztője teljesen megijesztett. Gyorsan kikapcsoltam a gépem, és rohantam készülődni. Felkaptam a ruhát, bementem a fürdőszobába kisminkelni magam, és elfogadható frizurát készíteni. Szememre diszkrét mennyiségű sminket tettem, hajamat kivasaltam. Rohantam, hogy a magassarkúmat felvegyem, és abban a percben szólalt meg a csengő. Egy pillantást vetettem tükörképemre, majd ajtót nyitottam. Minhyuk egy nagy csokor rózsával a kezében álldogált a bejárat előtt. Rám emelte gyönyörű tekintetét. Zavartan nyújtotta felém a csokrot:
-Szia SaYe! E-ezt neked hoztam.-mondta dadogva. Olyan aranyos volt, muszály volt mosolyognom.
-Köszönöm! Nagyon szép-mondtam és arcomat a rózsák közé fúrtam. Gyorsan bevittem és egy vázába tettem.
-Indulhatunk?-kérdezte, mire mosolyogva bólintottam.
-Semmiség!-mondta barátnőm.
-Na de most mondj el mindent!-utasítottam Saye-t. Belekezdett a mesélésbe. Mire befejezte hulla fáradt lett, ezért megágyaztam neki, közben ő átöltözött pizsamára, fogat mosott, kifésülte a haját, majd mikor ezzel végzett ledőlt és elaludt. Egy picit még fenn maradtam és gondolkoztam. De egy idő után elálmosodtam és én is eltettem magamat holnapra.
Eközben a Block B-házban:
Zico bekopogott a maknae ajtaján. Jihoon kiszólt, hogy mehet. A leader besétált, becsuktaa maga mögött az ajtót. Odament P.O elé és megkérdezte:
-Miért tiltakoztál annyira az ellen, hogy SaeYeon legyen a koreográfusunk?
-Emlékeztet valakire, akit nagyon utálok, és azt hiszem, ezért nem akarom őt megismerni.
-De... Ennyire gyerekes már ne legyél!-csattant fel Jiho.
-Nem vagyok gyerekes! Csak mondom, hogy nem szimpatikus!
-Az előbb teljesen mást mondtál Maknae! Mondd el, hogy mi bajod van vele!-utasította Zico P.O-t szinte ordítva.
-Most mondtam el, hogy mi a bajom vele!!!
-Fiúk! Fogjátok már be! Aludni akarok!-lépett be a szobába álmosan U-Kwon.
-Már te is parancsolgatsz nekem, hyung?-kiáltott fel dühösen Jihoon.
-Mit kiabálsz a hyungjaiddal Maknae?-szállt be a vitába Kwonie.
-Muszály nektek itt ennyit ordítani? -csoszogott be a szobába Taeil- Inkább kussoljatok!-mondta és visszament a szobájába. A fiúk döbbenten néztek utána. Amikor egymásra tekintettek mindannyian elröhögték magukat.
-Ez lerendezett ám minket!
-Nekem mondod?-kérdezte egyszerre Jihoon és U-kwon. Megint kitört belőlük a nevetés.
Minhyuk P.O.V.:
Este nagyon gondolkoztam. SaYe-n. Arra gondoltam, hogy elhívom vacsorázni. Elkeztem tervezni, hogy hogyan állok elé és kérdezem meg. Elmélkedésemből Kyung ébresztett föl:
-Szerinted igent mond?-értetlen ábrázatomat látva azonnal magyarázni kezdett-Elhívom randizni!
-De neked van barátnőd!
-És? Szakítok vele!
-De miért hívod el?
-Játék! Unatkozom és ő meg érdekes! Szórakozni akarok egy kicsit Minhyuk!-ez volt az a pont, amikor már nem bírtam tovább. Felemeltem öklömet, és egy szép kis jobbhorgot mutattam neki. ,,Nem hívhatja el! És ha megbántja, akkor nekem 100%, hogy nemet mond!"-gondoltam. Ebben a pillanatban állt föl, és lendítette az ökölbe szorított kezét. Kitértem előle, de következő ütése már célba talált. Éreztem, hogy vér csorog az ajkamon, de nem érdekelt. Én is lendítettem öklömet, de Taeil akkor lépett be a szobába, és amikor meglátta, hogy éppen ütni készülök rögtön odarohant, és lefogta kezeimet.
-Megőrültetek? Minek veritek egymást? Szóban is le lehet rendezni!
-Nem érted! Ez...
-Nem érdekel!
-Grrrrr...-morogtam és elrohantam. A közeli parkban kötöttem ki. Eszembe jutott, hogy elkértem Saye telefonszámát. Már éppen hívni akartam, amikor eszembe jutott, hogy már biztosan alszik.
,,Majd holnap felhívom"-gondoltam. Leültem egy padra, mert már kezdtem elfáradni. Ajkamról dühösen letöröltem a vért. Eszembe jutott, hogy szüleim itt laknak a közelben, így nem kell visszamennem a fiúkhoz. Felálltam és elindultam. Mikor odaértem csöngettem, és amikor Omma ajtót nyitott, megkérdeztem, hogy ottaludhatok-e. Boldog volt, és megengedte. Bementem. Köszöntem Appának, majd egyenesen a szobámba mentem. Elfeküdtem az ágyamon és abban a percben el is nyomott az álom. Édes álom volt. Saye és én voltunk benne.
Másnap reggel:
Reggel amikor felkeltem képek villantak az emlékezetembe. Saye-ről, ahogy táncol, Kyung-ról, amint éppen lendíti felém az öklét. Bántott engem. Én is Őt. De már megbántam.
B-Bomb P.O.V.:
Döbbenten néztünk a maknae után, majd Zico megszólalt:
-Na akkor SaeYeon lesz a koreográfusunk! Mindenki egyetért?- kérdezte, és amikor látta, hogy mindannyian bólogatunk, folytatta-Remek! De ki mondja el neki?
-Majd én-jelentkeztem, majd rögtön kirohantam a teremből.
SaeYeon P.O.V.:
Kicsapódott az ajtó, mire odakaptam a fejem, de csak P.O volt az, aki rettentő dühösen csörtetett végig a folyosón. Döbbenten néztem utána. Pár perc múlva ismét nyílt a bejárat: Minhyuk lépett ki a teremből nagyon boldog arccal. Odalépett hozzám és megszólalított:
-Szia Saye! Azért jöttem, hogy elmondjam: Te lettél a koreográfusunk!!
Felkaptam a fejem és boldogan B-Bomb nyakába ugrottam. Elvörösödve léptem el tőle és bocsánatot kértem az előbbi kirohanásom miatt. Neki is eléggé piros volt az arca, de megrázta a fejét, mondván, hogy semmi gond. Megfogta a kezemet és elkezdett maga után húzni a terembe befelé. Mégjobban elvörösödtem. A terembe érve a fiúk mind rám mosolyogtak, odajöttek hozzám, és gratuláltak:
-Ügyes vagy!-mondta Taeil aranyosan vigyorogva.
-Szép volt csajszi!-(Jaehyo).
-Taníts meg engem is így táncolniii!-kérlelt Kyung
-Mikor szeretnél kezdeni? Mert vannak nálam papírok és akkor már rögtön kezdetsz!-na még szép, hogy ez Jiho volt.
-Öhmm...Akár most is lehet. nekem teljesen mindegy!-mondtam egy kicsit ledermedve, mert ez a kérlelés/dicsérés/kérdés mind egyszerre jött.
-Na akkor! Fiúk maradjatok kicsit csöndben-mondta az eléggé hangosan ,,beszélgető" srácoknak, majd ismét hozzám fordult és a kezembe nyomott egy tollat és az asztalra terítette a lapokat. Mutatta, hogy hol kell aláírni, közben felhívta Jihoon-t, hogy hol van, de dühös tekintetéből kiolvastam, hogy nem veszi föl a telefont. Pár perc múlva nyílt az ajtó, és P.O lépett be a terembe. Zico dühösen nézett rá, de Ő megpróbálta oldani a feszültséget:
-Hidegrázást kap tőled a nyuszis mamuszom!-erre a kijelentésére mindnyájan elnevettük magunkat, és még Jiho is halványan elmosolyodott, de rögtön rátért a lényegre:
-Hol voltál?-kérdezte villámló szemmel és olyan hangsúllyal, hogy még engem is kirázott a hideg.
-Bocsánat hyung!-mondta, eléggé elkerülve a választ.
-Mindegy-legyintett Zico.
20 Perc múlva:
Otthon felhívtam Kjehjangot és mindent elmondtam neki, töviről-hegyire. Amikor elmondtam neki azt is, hogy felvettek, akkor elkezdett sikongatni:
-Jaj, istenem SaYe, nagyon ügyes vagy! Úúú... Megmondtam, hogy sikerül, nem?-sipítozott-Van kedved nálam aludni? Akkor újra meghallgathatom az egészet!
-Rendben van! öhm... 10-15 perc múlva ott vagyok okés?
-Oké! Várlak! Na sziaa.
Miután lerakta a telefont rögtön készülődni kezdtem. Elővettem egy táskát és elkezdtem belepakolni a pizsim, a fogkefémet, a fésűt stb.. Átöltöztem egy kényelmesebb melegítőbe, balerinacipőmet Converse-re cseréltem és már indultam is.
Kjehjang P.O.V.:
10 Perc múlva:
Csöngettek. Saye volt az. Beengedtem és rögtön kértem, hogy mondja el újra az egészet. Behívtam a konyhába és miközben mesélt én addig főztem két bögre teát, egyiket a kezébenyomtam másikat letettem kicsit hűlni. Leraktam de le is vertem abban a pillanatban. A forró lé a kezemre ömlött, a bögre a földre esett és ezernyi apró darabkára esett szét. Megégetett mancsomat rögtön hideg víz alá tartottam, ijedt barátnőm pedig a mozaik-darabkára összetört bögrémet söpörte össze.
-Istenem Kjeh! Jól vagy?-kérdezte aggódva.
-Ide tudnád hozni a kötszeres-dobozkámat? Van benne egy égési sérülésre használatos kenőcs is.
-Hozom!-mondta és már rohant is a fürdőszobába. Visszafutott és a kis tárolóedényt az asztalra tette, kivett belőle egy kis fáslit és a krémet is. Óvatosan bekente sérült végtagomat és utána gyengéden bekötötte.
-Köszi.-mondtam neki és megöleltem.
-Semmiség!
Minhyuk P.O.V.:
,,Rohadtul unom már, hogy egy csomó tehetségtelen ember idejön és....."-gondolkodásomat nem tudtam befejezni, mert ajtónyitódást és lépteket hallottam. Ahogy odanéztem egy gyönyörű lányt láttam. Nagyon aranyos volt, illedelmesen köszönt, visszaköszöntem volna neki, de lökött leader-ünk megelőzött engem:
-Nyugodtan tegezz minket, elvégre még nem vagyunk olyan öregek!
A lány bemutatkozott: SaeYeon a neve. Arra gondoltam, hogy a meghallgatás után megkeresem és megpróbálom kicsit megismerni. Elmélkedésemből egy zene zökkentett ki. SaYe-ra néztem. Tánca teljesen megbűvölt, mintha egy szirén lenne. Amikor végzett rám nézett és teljesen elvörösödött.
,,Istenem, de gyönyörű"-gondoltam. Kyung és maknae P.O dicsérték, mire én gondolkodás nélkül rávágtam:
-Szerintem itt mindenki!-és rámosolygtam SaYe-ra, akinek arca egyre vörösebb színeket öltött. Amikor kiment gyorsan pontoztam majd utánamentem. A folyosón ott beszélgetett egy másik lánnyal
,,Ha elmegy a barátnője,beszélek SaeYeon-nal!"-ígértem meg magamnak. Ígéretemet hamar teljesíteni tudtam,mert a lány hívást kapott és el kellett mennie. Odamentem és megszólítottam:
-Szia Saye! Leülhetek melléd?-kérdeztem és egy bólintást kaptam válaszul.-Tehetséges vagy! Megtanítasz így táncolni?- rám nézett és elkezdett viccelődni:
-Ha én leszek a koreográfusotok, akkor igen!-istenem milyen aranyos-Amúgy nem?-szálltam be én is a poénkodásba, mire egy meglepően gyors választ kaptam-Nem adom mindenkinek a tánctudásom!-mondta, és éppen kezdtem visszavágni, mikor kicsapódott az ajtó és Jaehyo szólt ki rajta:
-B-Bomb ne csajozzál, inkább gyere pontozni! Jiho dühös, mert neked is ott kéne lenned, most választjuk a koreográfust!
-Jövök már Hyo! Egy percet adj még!-mondtam, majd Saye-hoz fordultam és elkértema telefonszámát. Amikor bementem a terembe, még láttam, hogy SaeYeon döbbenten néz utánam. Gyorsan felévillantottam a mosolyomat és becsuktam az ajtót magam után. Bent rettenetes zűrzavar fogadott, amit Zico dühös ordítása tetézett:
-Fogjátok már be! És te meg hol voltál?! Meg volt beszélve, hogy az utolsó ember után rögtön választunk!-kaptam meg én is a részemet a leader-től.-Mindegy! Na akkor kire szavaztok? Én SaeYeon-ra.
-Én az előtte lévőre- mondta Jihoon, de senki más nem szavazott arra a lányra, inkább SaYe-ra, köztük én is.
-Rendben! 6 az 1 ellen. Maknae bocs, de SaYe 100-szor jobb volt, mint az a lány.-mondta Zico kíméletlenül.
-Peerszeeee! Pedig ez a SaYe teljesen átlagos, csak egy kicsit modell-szerű és ezért tetszik!-kelt ki magából P.O. és leordította Jiho-t. Utána mikor mindenki hátrált, akkor puffogva elrohant, becsapva maga mögött az ajtót.
Amint beléptem a terembe gyomrom görcsbe rándult. a Block B ült ott előttem személyesen. Majdnem elájultam.
-Anyeonghaseyo-dadogtam és meghajoltam.
-Nugodtan tegezz minket, elvégre mégnem vagyunk olyan öregek-mondta Jiho kedvesen.
-Rendben-mosolyogtam rá. Ahogy végignéztem rajtuk szemem megakadt B-Bomb-on.
,,Remek"-morogtam magamban-,,Pont egy idol-ba kell beleesnem"
-Hogy hívnak?-kérdezte Kyung kedvesen.
-Kim SaeYeon, de hívjatok Saye-nak-válaszoltam.
-Na akkor!-csapta össze a kezét U-kwon-Táncolsz vagy inkább mesélsz magadról egy kicsit?
-Ha lehet inkább táncolok.-mondtam és abban a pillanatban felcsendült a zene. Jó üteme volt, ezért rögtön táncolni kezdtem. Néha a zsűrire pillantottam és láttam, hogy össze-összesúgnak, kivéve egyikük. B-Bomb. Rögtön elvörösödtem, de szerencsére senki nem vette észre. Amint vége lett a zenének, rögtön megtapsoltak. Ekkor szerintem a paradicsom az én fejemhez képest hófehér lehetett.
-Ügyes vagy Saye-dicsért meg Jihoon, és enyhén félredöntött fejjel kémlelt engem.
-Egyetértek-mondta Kyung.
-Szerintem itt mindenki-vágta rá B-Bomb. ,,Na kösz! Ha most rám is mosolyogsz, akkor 100% , hogy nem élem meg a holnapot!"-gondoltam.
-Köszönjük! Körülbelül egy óra múlva tudod meg az eredményt.-mondta Zico.
Amint kiléptem a teremből Kjeh a nyakamba borult.
-Na mondj el mindent!!!!-követelte izgatottan.
-Block B a zsűri-mondtam remegve-És nagyon úgy érzem, hogy beleestem B-Bomb-ba-suttogtam idegesen, majd elmondtam neki a legapróbb kis részletet is.
-Öhm... keresnek-utaltam arra, hogy zizeg a telefonja. Megvártam míg végez a telefonbeszélgetéssel, de mennie kellett, mert anyukájának szüksége volt rá. Elbúcsúztunk.
,,Remek, most akkor egyedül fogok lenni egy órán át"- puffogtam magamban. Ekkor valaki hozzámszólt:
-Szia Saye! Leülhetek melléd?-amikor felnéztem B-Bomb mosolygó arcát pillantottam meg. Mélyen beszívtam a levegőt és bólintottam.-Tehetségesen vagy! Megtanítasz így táncolni?
,,Na én itt most szépen kinyiffanok! Hát szupi"-gondoltam.
-Ha én leszek a koreográfusotok, akkor igen!-néztem rá aranyosan, mire felnevetett, bevetette kiskutya-tekintetét és megkérdezte:
-Amúgy nem?-na köszi Minhyuk! A végén ezzel a gyönyörű tekinteteddel fogsz kinyírni !
-Nem adom mindenkinek a tánctudásom-mondtam neki, mire ismét felnevetett.
Reggel amint felkeltem első dolgom volt felhívni barátnőmet Kjeh-t. Nagyon jóban vagyunk, mindig fölhívjuk egymást ha baj van, ha csak izgulunk stb... Kicsöngött a telefon. Vártam. Ekkor egy álmos hang szólt bele a mobilba:
-Hallo! Kim Kjehjang-mondta barátnőm.
-Szia Kjeh! Bocsi hogy ilyen korán zavarlak.-kezdtem szabadkozni.
-Jaj szia Saye! Gondolom azért hívtál mert izgulsz-mondta, szerintem mosolyogva.
-Pontosan! Jaj, istenem! Remélem nem esek el vagy ....
-Nem fogsz! Úúú..-kezdte-Átugorjak? El is kísérhetnélek! Naaa?
-Nagyon jó lenne! Még azt se tudom, hogy mit vegyek fel!-motyogtam kétségbeesetten.
-Megoldjuk!-mondta Kjehjang, majd le rakta a telefont.
5 Perc múlva:
Kopogtattak. Az ajtóhoz rohantam. Olyan erővel téptem föl az ajtót, hogy Kjeh hátrahőkölt.
-Bocsi! Gyere be-léptem odébb, utat engedve megszeppent barátnőmnek. Amint beljebb lépett a nyakába borultam és megölelgettem.
-Rég láttalak SaeYeon!-mondta és eltolt magától-Kezdjünk készülődni, mert így soha az életben nem érsz oda Saye.-mondta és bement szobámba. Szekrényemhez lépett és elővett onnan egy fekete cicanadrágot és és egy lenge, ezüst flitterrel díszített fölsőt. Miután felvettem a két ruhadarabot, leültetett és hosszú hajamat elkezdte kifésülni és befonni. Miután végzett a frizurámmal, elővette sminkjeimet és halvány szájfényt tett ajkaimra, szemhéjamra pedig füstös sminket varázsolt.
-Na! Meg is lennénk. De most siess mielőtt elkésel a meghallgatásról!
-Ugye te is jössz?-kérdeztem izgulva. Kjeh bólintott. Újra a nyakába ugrottam. Majd elindultunk. A művházhoz érve elbizonytalanodtam.
,,Kell ez nekem?"-gondolkodtam-,,Gyáva nyuszi vagyok! De akkor is, ha már Kjehjangot elrángattam akkor végig is csinálom!"
A művházban:
Kaptam egy számot: 1430. Érdeklődve forgattam kezemben. Ekkor szólalt meg a hangosbemondó:
,,Kérjük az 1430-as számú táncost, fáradjon a rendezvényterembe"
Barátnőm megszorította a karomat, majd rettenetesen idegesen elindultam a terembe.
Sziasztok! Ez a fanfiction egy 20 éves lányról szól: Kim SaeYeon-ról (SaYe). Saye imád táncolni, és a Block B a kedvenc bandája ,ezért jelentkezett hozzájuk koreográfusnak.
Barátnőjét Kim Kjehjang-nak (Kjeh) hívják. Nagyon jóban vannak, olyanok, mint a testvérek. Ő is 20 éves.
További szereplők:
--Woo Jiho (Zico): Leader, főrapper
-Kim YooKwon (U-kwon): Vezértáncos, énekes
-Lee Taeil (Taeil): Főénekes
-Pyo Jihoon (P.O.): Maknae, rapper
-Lee Minhyuk (B-Bomb): Főtáncos, énekes
-Park Kyung (Kyung): Vezérrapper
-Ahn Jaehyo (Jaehyo): Vezérénekes
