Verseny

Szorítsatok *-*

20. Rész: A kislány köddé válik

B-Bomb P.O.V.:

Mikor Kjehjang megsúgta, hogy SaeYeon miért bizonygatja azt, hogy itt van egy kislány, lenyugodtam. Viszont barátnőm nem. Ellenkezőleg. Kjeh lassan odasétált hozzá, és halkan, eléggé lassan ahhoz, hogy a lány ne legyen még riadtabb, elkezdett beszélni hozzá.
-SaYe! Kérlek szépen tedd le egy kicsit a kislányt, és gyere velem!-suttogta. Yeonnie maga mellé eresztette karjait, és Kjehjang után ment, aki idő közben elővarázsolt SaYe táskájából egy kis dobozkát. Gyógyszer volt benne. Bementek a konyhába. Utánuk rohantam. Láttam, hogy Kjeh poharat keres. Kerestem elő egyet, és a kezébe nyomtam. Ő megtöltötte vízzel, majd elővett a dobozból egy vízben oldódó tablettát, és beledobta a pohárba. SaeYeon riadtan figyelte legjobb barátnőjét, és mikor arra került a sor, hogy megigya a gyógyszeres vizet, őrült rúgkapálózásban tört ki, és megpróbált felsikoltani, de odarohantam, hátulról befogtam száját, másik karommal lefogtam karjait, miközben lassú beszédtempóban megnyugtató szavakat suttogtam fülébe, aminek következtében szép lassan abbahagyta őrült kirohanását.
-Most kérlek idd meg ezt! Jobb lesz, higgy nekem!-suttogtam, majd levettem kezemet szájáról. Átvettem a poharat Kjeh-től, és a barátnőm ajkaihoz emeltem. SaYe engedelmesen megitta a löttyöt. Kérdőn néztem Kjehjang-ra.
-És most?-kérdeztem.
-Engedd el. Ez a gyógyszernek nevezett trugymó már akkor megteszi a hatását, mikor az ember megissza. Viszont, ha nagyon ki van készülve SaYe, akkor el is ájulhat. Remélhetőleg nem..-motyogta, de egy élénk hang félbeszakította.
-Nem lesz semmi bajom! Rendben?-nézett ránk szúrós szemmel SaYe.
-Biztosan, darling (*jelentése: kedvesem)?-kérdeztem. A lány bólintott...

SaYe P.O.V.:

Bólintottam. Szemem sarkában villanást láttam. Enyhén dèja vu érzésem volt. odakaptam a fejemet. Láttam ahogy valaki Kjeh felé suhan. Az illetőnek eléggé Kyung alakja volt. Riadtan fordultam B-Bomb-hoz, de ő (mintha kitalálta volna gondolataimat) csak bólintott, hogy igen, jól látom. Kyung Kjehjang nyakába borult, és magához szorította a lányt, majd egy csókot nyomott ajkaira.
-Gyere velem! Vaaaaagy... Eljövök veled Japánba. Esetleg mindkettő...-gondolkozott hangosan Kyung, majd mikor Kjeh felnevetett, karon ragadta, és elrángatta... Ki tudja hová.
-Ezek most hová mentek?-kérdeztem Minhyuk-tól. A fiú elgondolkodott, majd kibökte a szerinte legértelmesebb választ.
-Szerintem egy másik idősíkba. Vagy Kyung szobájába...Bár az utóbbit nagyon kétlem, mert a rapper szobája olyan rumlis, hogy csoda, hogy ki tudja nyitni. Várj... Akkor ő hol alszik?-esett kétségbe teljesen. Aztán felordított-BENÉZEK A SZOBÁDBA, UBORKA!-üvöltötte kb. 170 decibellel. Kérdőn (és süketen) néztem rá, majd utánamentem. Cipőmet lerúgtam Kyung szobája előtt, majd befutottam. Kyung és Kjeh a szoba két egymástól legtávolabbi sarkában állt, mindkettejüknek vörös volt az arca. B-Bomb közöttük állt, és kettejük között kapkodta fejét. Majd leállt, és felvisított.
-Látom a szőnyegedet!!!!-víjjogta, majd kicsit lejjebb vette a hangerőt-És felporszívóztál? Jééé!-kiáltotta, aztán kitrappolt a szobából. Utánanéztem,majd visszafordultam, és vállaimat megvonva néztem Kyung-ékra, majd B-Bombie után mentem.

19. Rész: Feltárulnak a titkaim

SaeYeon P.O.V.:

Szétrebbentünk. Elvörösödve lehajtottam a fejem, de ekkor egy furcsa villanást láttam a szeme sarkából. Odakaptam a fejemet. Egy kislányt pillantottam meg.  Megráztam a fejem, mire eltűnt. Megismételtem a mozdulatot. Újra megjelent, de ezúttal előttem. Ijedten hátraugrottam.
-Hé SaYe! Miért ugrálsz?-kérdezte Minhyuk mosolyogva.
-Megijesztett a kislány!-válaszoltam, mire a srác döbbenten meredt rám.
-Milyen kislány? Nincs itt rajtad kívül más nőnemű!-mondta Hyukkie riadtan.
-De igen! Itt áll mellettem!-makacskodtam és megsimogattam a kislány fejét. B-Bomb megrázta a fejét, majd elkunyizta a telefonomat.
-Hogy hívják a barátnődet?-kérdezte. Válaszoltam neki. Kikereste Kjehjang nevét a telefonszámaimnál, majd felhívta a lányt.
-Szia Kjehjang, Minhyuk vagyok, SaYe barátja-mondta.

Kjehjang P.O.V.:

Kiléptünk Kyung-gal az étteremből, ahová mentünk, és elindultunk a fiú kocsija felé. Ekkor megcsörrent a mobilom. Megnéztem a kijelzőt. SaeYeon hívott. Legbelül éreztem, hogy nem Ő az, mert SaYe tudta, hogy éppen randin vagyok, és olyankor sose zavarna. Picit riadtan vettem föl a telefont. Egy idegen, de mégis ismerős hang szólt bele.
-Szia Kjehjang, Minhyuk vagyok, SaYe barátja...-mondta az idegen, akiről kiderült, hogy B-Bomb az.
-Szia. Mi újság?-kérdeztem megkönnyebbülve. Akkor nincs gond. Legalábbis ezt gondoltam, amíg B-Bomb el nem mondta az ellenkezőjét.
-SaYe-val van valami. Azt képzeli, hogy van itt egy kislány. Mit csináljak?-kérdezte félve. Elgondolkodtam. Emlékfoszlányok villantak föl szemem előtt. SaYe-val beszélgetek és elmeséli nekem, hogy beteg. Skizofréniája van.
-Basszus!-kiáltottam, kinyomtam a telefont, majd ráparancsoltam Kyung-ra.-Vigyél haza légy szíves! Illetve hozzátok!-utasítottam a ledöbbent srácot. Szerencsére eleget tett kérésemnek. Beültünk a kocsiba és elhajtottunk.

10 perccel később:

Mikor a ház elé értünk, meg se vértam, hogy Kyung leállítsa az autó motorját. Kipattantam és berohantam a házba. Körülnéztem, és meghallottam néhány mondatfoszlányt. Valaki éppen SaYe-vel beszélt. A hang forrása felé rohantam. Szerencsémre ott voltak. Láttam, ahogy SaeYeon kitartja kezét teste előtt, mintha tartana valakit, de senki se volt ott. Azt is láttam, ahogy B-Bomb úgy néz rá, mint egy őrültre. Odarohantam a fiúhoz.
-Ne mondj semmit!-sziszegtem a fülébe halkan.-Ő beteg. Skizofrén-mondtam. Minhyuk teljesen ledöbbent, de már kevésbé nézte hülyének szerencsétlen SaYe-t.

18. Rész: Kisebb szívroham

SaeYeon P.O.V.:

Barátnőm arcát vörös pír fedte be. Ajkaira szégyenlős mosoly ült ki. Kyung felállt mellőlem, odalépett Kjeh-hez és kézenfogta a lányt. Kjehjang lehajtotta fejét.
-Mehetünk?-kérdezte Kyung. Barátnőm elmosolyodott és bólintott. Elindultak az ajtó felé,de Kyung hirtelen megtorpant.
-Nem baj, hogy elviszem Kjehjang-ot egy kicsit?-kérdezte a srác.
-Nem! Csak időben érjetek haza, hogy pihenni is tudjon az út előtt. Okés?-mosolyogtam rájuk. Kézenfogva kiléptek az ajtón és beültek Kyung kocsijába, majd elhajtottak. Boldogan, de egy picikét szomorúan léptem ki a sötét utcára. Szomorú mosollyal sétáltam az üres úton. Ekkor valami hangot hallottam hátam mögött. Rémülten fordultam meg. Nem volt ott semmi. Ijedten gyorsítottam tempómon, míg már rohanásig gyorsultam. Újra valami zajt hallottam. Megpördültem tengelyem körül és megláttam egy sötét árnyat, ami felém jön. A lehető leggyorsabban kezdtem futni, de az a valami megragadta csuklómat. Éles sikoly bugyborékolt föl torkomból, majd forró könnyek csorogtak végig arcomon.
-Héj! Nyugi, SaYe! Kérlek! Nem akartalak megijeszteni! Ne sírj, Yeonnie!-csitítgatott egy ismerős hang. Jaehyo volt az. A fiú megölelt és erősen megszorított. Lassan megnyugodtam. Jaehyo óvatosan simogatta a hajamat.
-Minden okés?-kérdezte. Bólintottam-Nagyon sajnálom, hogy megijesztettelek.
-Nincs gond, de ha legközelebb jössz, akkor majd szólj, hogy te vagy az, mert nincs kedvem még egy szívrohamot kapni-motyogtam. Kézen fogott, majd el kezdtett maga után húzni. Engedelmesen mentem utána. Szép lassan haladtunk, majd a dorm elé értünk. Jaehyo kinyitotta előttem az ajtót, és betessékelt. Bent kellemes meleg volt, és akkor vettem csak észre, hogy fázom.
-Menj be a többiekhez!-motyogta. Kérésének eleget téve betrappoltam a nappaliba. Bent a fiúk unottan nézték a tévét. Taeil egy véletlen folytán felém fordította fejét.
-SaYe! Mi a gond?-kérdezte riadtan, mert szemem vörös volt és még mindig könnyeztem. Sajnos erre a tettére mindenki felém pillantott. B-Bomb felpattan és odaszáguldott hozzám.
-Mi történt?-faggatott.
-Megijesztett...-szipogtam.
-Ki?-kérdezte és erősen megragadta vállaimat.
-Én voltam-mondta halkan a hátam mögött JaeHyo. Hangja tompa volt. Mikor megfordultam láttam, hogy bűnbánóan lehajtja a fejét. Odaléptem hozzá és átöleltem.
-Akkor nem haragszol?-kérdezte, miközben arcát hajamba temette.
-Miért haragudnék?-kérdeztem, majd eltoltam magamtól. Ajkaira egy hatalmas vigyor ült ki, szemei boldogan csillogtak.

A mellettem álló Minhyuk halkan felkuncogott. Felnéztem arcára. Láttam, hogy tétovázik valami miatt. De utána eldöntötte, hogy mit fog tenni, de még mindig nem jöttem rá, hogy mi miatt habozott, Pár másodperc múlva Minhyuk óvatosan megragadta vállaimat és maga felé fordított. Pár pillanatig tekintetét egyémbe fúrta, majd lassan felém dőlt, és megcsókolt. Ajkait lágyan nyomta enyéimre, miközben óvatosan beletúrt a hajamba. Szívem hevesen kezdett dobogni. Ekkor viszont egy aprócska kis köhintés zavarta meg a meghitt pillanatot. Szétrebbentünk...

17. Rész: Mégse olyan rossz ez

SaYe P.O.V.:



,,Kjehjang a legjobb barátnőm, olyan számomra, mint egy nővér. És mit kezdek egy nővér nélküli világban?''-gondolkoztam. Miközben gondolataimmal voltam elfoglalva, megérkeztünk Kjehjang házához. A kerítésen egy tábla virított, rövid szöveget hirdetve: ,,Ez a ház kiadó''. Amint  megláttam, szemembe könnyek lopóztak, majd forró vízű patakként csordogáltak végig arcomon. Barátnőm megremegett mellettem. Nem akart elmenni.
-Gyűlölöm Apámat! ITT AKAROK MARADNI!-kiáltotta sírva. A nyakába vetettem magam és szorosan megöleltem. Újra kitört belőlünk a zokogás. Mikor kicsit csillapodott sírásunk, akkor elengedtük egymást, letöröltük könnyeinket és bementünk a házba. Bent hatalmas rumli fogadott. Kérdőn néztem barátnőmre. Már éppen válaszolni akart, mikor megcsörrent a telefonom. Dühösen előkotortam és megnéztem a kijelzőjét. Egy SMS érkezett csak. Kyung-tól. Ez állt az üzenetben:

,,Meg tudnád adni a lány nevét és címét, mielőtt elmenne? Nagyon hálás lennék érte...''

Gyorsan bepötyögtem neki Kjeh nevét és lakhelyét, mert tudtam, hogy barátnőm szívesen találkozna a kedvenc idol-jával. Pár perc múlva zizegni kezdett a mobilom:

,,Köszönöm''

Szomorúan elmosolyodtam. Kjehjang furcsán nézett rám.

-Van kedved találkozni Kyung-gal?-kérdeeztem. A lány teljesen lesápadt és furcsa, fejrázás-bólintás keverékét adta elő nekem.

-Ebben a kupiban nem, de amúgy igen...-mondta bizonytalanul. Egymásra néztünk, majd elkezdtünk egy szó nélkül pakolni, az utazáshoz szükséges dolgokat az ágyra, a szükségtelent a földre, egy kupacba dobáltuk, majd elkezdtük a ruhákat összehajtogatni, a különféle tárgyakat pedig a helyükre pakolni. Körülbelül 20 perc alatt végeztünk, mire az összes ruhát a bőröndökbe, a nagyobb tárgyakat meg a helyére pakoltuk. Pont időben, mert Kyung akkor csengetett. Kjehjang az ajtóhoz lépett és kinyitotta azt. Felnevettem, mikor megláttam arcát, miközben Kyung-gal szemben állt. Alsó ajkát beharapta, szemeit tágra nyitotta, a levegőt élesen, sípolva szívta be, arca vörös volt. Befangörcsölt. Kyung óvatosan megszólalt:

-Kjehjang?-kérdezte óvatosan. Kjeh aprócskát bólintott, és kezdett kicsit lenyugodni-Lenne kedved eljönni velem vacsorázni még azelőtt, hogy elutazol?-motyogta. Kjehjang lehajtotta a fejét, majd hirtelen felkapta. Őrült módjára kezdett bólogatni, amitől fekete tincsei szanaszét repkedtek. Kyung szégyenlősen elmosolyodott, de vigyorát nem tudta sokáig visszatartani, így hamar előtört belőle.

Odaléptem hozzájuk.
-Kjeh! Menj készülődni. Kyung gyere beljebb, és csücsi le!-utasítottam a két személyt egy hatalmas mosollyal arcomon. Kyung lepacsizott velem, majd belépett az ajtón, eközben Kjeh berohant a szobájába és mint egy elmebeteg, úgy dobálta szanaszét az újonnan összehajtogatott ruháit, hogy megtalálja a randihoz a megfelelő darabot. Miközben kutakodott, óvatosan becsuktam nála az ajtót. Nem kell Kyung-nak látnia őt öltözködés közben. Lehuppantam a kanapéra és megpaskoltam a helyet magam mellett, jelezve a fiúnak, hogy üljön le. Kyung aranyosan nézelődve csüccsent le.

-SaYe?-kérdezte, miközben megbökte vállam.
-Hm?-néztem rá enyhén nem százas tekintettel. Félénken nézett, mire megértettem, hogy mi a gondja-Nyugi, Oppa!-nyugtatgattam. Ekkor lépett ki a szobája ajtaján Kjehjang. Piros, háromnegyedes ujjú fölsőt viselt és egy fekete simulós farmernadrágot. Vörös magassarkúja kölcsönözött neki egy kis vadságot, de egyben elegáns volt. Ajkait szájfény borította, szemén füstös smink díszelgett. Kyung-nak elakadt a lélegzete.
-Gyönyörű vagy!-motyogta. Kjeh rögtön elpirult a bók hallatán...
 

16. rész: A rémálom kezdete

Kjehjang P.O.V.:

Miután megbeszéltem SaYe-val és egyik barátjával, hogy átmegyek, rögtön elkezdtem készülődni.  Egy sárga, kockás inget kaptam föl fehér fölsőm fölé, hogy ne fázzak kint a hűvös, őszi időben. Hajamba szalagot kötöttem.

Kjehjang öltözete

 

Utána kiléptem az ajtón és elindultam a megadott cím felé. A hűvös szél bele-belekapott fekete tincseimbe. Idegesen hátratűrtem hajamat, mikor a ház elé értem. Vettem egy nagy lélegzetet, majd becsöngettem. Szívem a torkomban dobogott. Kicsapódott az ajtó, és SaYe rontott ki rajta. A nyakamba borult, de én félve eltoltam magamtól.
-Beszélnünk kell!-mondtam remegő hanggal, de mintha meg se hallotta volna.
-Gyere be!-rángatta kezemet. Mivel erősebb volt nálam (és mert picike vagyok), ezért hamar bent találtam magam-Majd itt! Miről van szó?
-Én izé... El...-kezdtem, de egy ordítás félbeszakított.
-U-KWON! Te az én energiaitalomat iszod?!-kiabálta valaki. SaYe berontott a nappaliba. Követtem őt. Bent a Block B nézett egységesen egy irányba. Tekintetemmel oda néztem ahova ők is. U-Kwon felé. Éppen nyugodtan iszogatott valami kék löttyöt, miközben Taeil a lelkét kiordította miatta.

Felkuncogtam, mire mindenki rám nézett. Álltam a tekintetüket. Végignéztem rajtuk, majd megakadt szemem Kyung-on. Szívem hirtelen hevesebben kezdett dobogni, arcomra vörös pír költözött.
,,Nem mindenki találkozhat a kedvencével! De én igen!''-gondoltam,majd magamban elkezdtem sikítani.  De kívül nem mutattam ki érzelmeimet, de SaYe így is rájöhetett, hogy mi van velem, mert kirángatott a szobából.-Mondani akartál valamit, nem?-kérdezte.
-De igen! Arról van szó, hogy... Izéé.. Öhm..-kezdtem, majd egész érthetően kifejtettem problémámat.
-Igeen?-kérdezte értetlenül.
-Tudod, hogy apum elvált és most izé...... Újból megnősül, ezért elhívott hozzá...-böktem ki.
-Ez szuper!-örömködött-És hol lesz az esküvő?-kérdezte. Vettem egy mély lélegzetet, lehajtottam fejem és úgy mondtam ki.
-Yokohamában, Japánban-válaszoltam halkan.
-És meddig leszel ott?-tette föl az újabb kérdést.
-Egy évig, mert apám ott akar taníttatni...-suttogtam, mire felvisított.
-Meddiiiiiiig???? Ez.. Ugye.. Ugye most csak viccelsz...-vinnyogott riadtan-És mikor megy a géped?-kérdezte remegő hangon, könnyes tekintettel. Ránéztem karórámra. 21:01 volt.
-6 óra múlva-mondtam már sírva. Barátnőm szorosan átölelt és a kezembe nyomott egy zsebkendőt. Egymást szorongatva sírtunk és trombitáltunk folyamatosan, mikor kijött valaki  a nappaliból.
-SaYe, hol van a... Mi történt?-kérdezte az illető riadtan. Felnéztem, és megláttam, hogy B-Bomb az. Barátnőm úgy három másodperc alatt elhadarta neki, hogy mi a szitu. A fiú esetlenül átölelt minket.  SaYe kicsit eltolt magától és letörölte könnyeimet.
-Segíthetek összecsomagolni legalább?-kérdezte, mire bólintottam egy aprót. Gyorsan felkapott egy dzsekit, majd szólt a fiúknak, hogy elmegy egy kicsit és majd jön, utána pedig kiléptünk a ház ajtaján, és elindultunk hozzám.

SaYe P.O.V.:

Ez az egész olyan volt számomra, mint egy hidegzuhany. Lehetetlen volt akkor számomra, hogy elutazzon és ne lássam egy évig. Kjehjang a legjobb barátnőm, olyan számomra, mint egy nővér.


 

15. Rész: Hülyülünk

SaeYeon P.O.V.:

Mikor megérkeztünk a dormba, P.O rögtön a konyhába sietett, és nyolc kristálypoharat pakolt le elénk. Utána Taeil egy pezsgőt kotort elő valahonnan.
-Nekem csak keveset!-utasítottam oppát, aki engedelmeskedett nekem. Amikor már koccintottunk, akkor éppen bele akartam inni italomba, de Hyukie kikapta kezemből. Nyafogva utána kaptam, de nem értem el.
-Cica! Nem fogsz te itt nekem lerészegedni!-mondta, arra utalva, hogy a legtöbb lány képes a sárga földig leinni magát.
-Nem! Kérlek! Milyen az már, hogy nagykorú vagyok egy éve, de mégse ihatok, mert a barátom nem engedi!-kérleltem mire a szemét forgatva visszaadta italomat. Biccentettem köszönetképpen. Fölhajtottam italomat. Eközben a fiúk baromkodni kezdtek, ami teljesen természetes volt. Körülnéztem, és megszámoltam a fiúkat. Gyanús volt, hogy P.O eltűnt. Ekkor egy irdatlan nagy nyávogás jött mögülem. Rémülten sikítottam fel, és riadtan lebukfenceztem a kanapéról. Mikor hátrafordultam, akkor Jihoon nézett rám macskafülekben, és még egyet nyávogott. 

 

-Elmebeteg vadparaszt!-mondtam a még mindig nyivákoló P.O-nak. A fiúk már a földön fetrengtek a nevetéstől. Ekkor fedeztem föl, hogy még két fiú hiányzik. Most meg B-Bomb és Zico tűnt el.
-Aissh! Minek kell nektek mindig elcsászkálni, eltűnni, a frászt hozni rám és hülyét csinálni magatokból?-nyűgösködtem. A fiúk kezdtek  hátrálni, majd kipukkadt belőlük a röhögés-Mi van?-kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
-Fordulj meg!-nyerítette Taeil. Engedelmeskedtem Oppa-m kérésének. A két csatangoló nőnek öltözve, sipákolva beszélgetett.

 

 Pár másodpercig tágra nyílt szemmel figyeltem Zico-t és Minhyuk-ot, majd kirobbant belőlem a nevetés.
-Neeeeeeeeeeeeee!-vihogtam, jobban mondva nyerítettem. A többiek már lenyugodtak, csak én fuldokoltam. Kezdtem abbahagyni a nyerítést, de B-Bomb álnok módon letérdelt mellém és csikizni kezdett. Kinézete miatt a kelleténél jobban nevettem.
-Ha-hagyd ahabbahaaaa-röhögtem. Hyukie még csikizett pár pillanatig, majd utána eleget tett kérésemnek -Hülyék!-mondtam.
-Bocsánat...-mondták a fiúk lehorgasztott fejjel. Odamentem hozzájuk és szorosan megöleltem őket. Ők meg vissza.
-Ezért nem kell bocsánatot kérni!-simítottam végig agyonsminkelt arcukon--De ha ezt mégegyszer megcsináljátok, akkor tuti, hogy nem élem meg a holnapot!-szidtam le őket egy porszemnyit. Felkuncogtak, majd visszafutottak a szobájukba. Pár másodperc múlva normálisan tértek vissza. Ekkor viszont ellezdett csörögni a mobilom. Kjehjang hívott.
-Megbocsátotok egy percre?-kérdeztem a fiúktól. Ők elkezdtek bólogatni. Hyukie felhúzott szemöldökkel nézett rám.
-Legjobb barátnőm-mondtam, majd gyorsan kimentem a bejárati ajtón.
-Halló?-szóltam bele a telefonba. Barátnőm visszaköszönt.
-Szia SaYe! Át tudnál kicsit jönni?-kérdezte.
-Öhm.. Jelnleg vendégségben vagyok...-mondtam bizonytalanul. Ekkor valaki megkocogtatta a vállam. Minhyuk volt az.
-Óh. Akkor semmi...-mondta szomorúan. B-Bomb meghallotta Kjehjang bánatos hangját.
-Nyugodtan hívd át!-tátogta.
-De azt mondja egyikőjük, hogy gyere át-közvetítettem,majd kihangosítottam a telefont, hogy a fiú is hallja.
-De nem leszek teher?-kérdezte barátnőm idegesen
-Dehogyis!-mondta egy hang mögöttünk. Megpördültem tengelyem körül. Zico állt velem szemben, és kedvesen mosolygott.

20 perc múlva:

Kjehjang becsöngetett. Kirohantam az előszobába és feltéptem az ajtót...