17. Rész: Mégse olyan rossz ez

SaYe P.O.V.:



,,Kjehjang a legjobb barátnőm, olyan számomra, mint egy nővér. És mit kezdek egy nővér nélküli világban?''-gondolkoztam. Miközben gondolataimmal voltam elfoglalva, megérkeztünk Kjehjang házához. A kerítésen egy tábla virított, rövid szöveget hirdetve: ,,Ez a ház kiadó''. Amint  megláttam, szemembe könnyek lopóztak, majd forró vízű patakként csordogáltak végig arcomon. Barátnőm megremegett mellettem. Nem akart elmenni.
-Gyűlölöm Apámat! ITT AKAROK MARADNI!-kiáltotta sírva. A nyakába vetettem magam és szorosan megöleltem. Újra kitört belőlünk a zokogás. Mikor kicsit csillapodott sírásunk, akkor elengedtük egymást, letöröltük könnyeinket és bementünk a házba. Bent hatalmas rumli fogadott. Kérdőn néztem barátnőmre. Már éppen válaszolni akart, mikor megcsörrent a telefonom. Dühösen előkotortam és megnéztem a kijelzőjét. Egy SMS érkezett csak. Kyung-tól. Ez állt az üzenetben:

,,Meg tudnád adni a lány nevét és címét, mielőtt elmenne? Nagyon hálás lennék érte...''

Gyorsan bepötyögtem neki Kjeh nevét és lakhelyét, mert tudtam, hogy barátnőm szívesen találkozna a kedvenc idol-jával. Pár perc múlva zizegni kezdett a mobilom:

,,Köszönöm''

Szomorúan elmosolyodtam. Kjehjang furcsán nézett rám.

-Van kedved találkozni Kyung-gal?-kérdeeztem. A lány teljesen lesápadt és furcsa, fejrázás-bólintás keverékét adta elő nekem.

-Ebben a kupiban nem, de amúgy igen...-mondta bizonytalanul. Egymásra néztünk, majd elkezdtünk egy szó nélkül pakolni, az utazáshoz szükséges dolgokat az ágyra, a szükségtelent a földre, egy kupacba dobáltuk, majd elkezdtük a ruhákat összehajtogatni, a különféle tárgyakat pedig a helyükre pakolni. Körülbelül 20 perc alatt végeztünk, mire az összes ruhát a bőröndökbe, a nagyobb tárgyakat meg a helyére pakoltuk. Pont időben, mert Kyung akkor csengetett. Kjehjang az ajtóhoz lépett és kinyitotta azt. Felnevettem, mikor megláttam arcát, miközben Kyung-gal szemben állt. Alsó ajkát beharapta, szemeit tágra nyitotta, a levegőt élesen, sípolva szívta be, arca vörös volt. Befangörcsölt. Kyung óvatosan megszólalt:

-Kjehjang?-kérdezte óvatosan. Kjeh aprócskát bólintott, és kezdett kicsit lenyugodni-Lenne kedved eljönni velem vacsorázni még azelőtt, hogy elutazol?-motyogta. Kjehjang lehajtotta a fejét, majd hirtelen felkapta. Őrült módjára kezdett bólogatni, amitől fekete tincsei szanaszét repkedtek. Kyung szégyenlősen elmosolyodott, de vigyorát nem tudta sokáig visszatartani, így hamar előtört belőle.

Odaléptem hozzájuk.
-Kjeh! Menj készülődni. Kyung gyere beljebb, és csücsi le!-utasítottam a két személyt egy hatalmas mosollyal arcomon. Kyung lepacsizott velem, majd belépett az ajtón, eközben Kjeh berohant a szobájába és mint egy elmebeteg, úgy dobálta szanaszét az újonnan összehajtogatott ruháit, hogy megtalálja a randihoz a megfelelő darabot. Miközben kutakodott, óvatosan becsuktam nála az ajtót. Nem kell Kyung-nak látnia őt öltözködés közben. Lehuppantam a kanapéra és megpaskoltam a helyet magam mellett, jelezve a fiúnak, hogy üljön le. Kyung aranyosan nézelődve csüccsent le.

-SaYe?-kérdezte, miközben megbökte vállam.
-Hm?-néztem rá enyhén nem százas tekintettel. Félénken nézett, mire megértettem, hogy mi a gondja-Nyugi, Oppa!-nyugtatgattam. Ekkor lépett ki a szobája ajtaján Kjehjang. Piros, háromnegyedes ujjú fölsőt viselt és egy fekete simulós farmernadrágot. Vörös magassarkúja kölcsönözött neki egy kis vadságot, de egyben elegáns volt. Ajkait szájfény borította, szemén füstös smink díszelgett. Kyung-nak elakadt a lélegzete.
-Gyönyörű vagy!-motyogta. Kjeh rögtön elpirult a bók hallatán...