15. Rész: Hülyülünk

SaeYeon P.O.V.:

Mikor megérkeztünk a dormba, P.O rögtön a konyhába sietett, és nyolc kristálypoharat pakolt le elénk. Utána Taeil egy pezsgőt kotort elő valahonnan.
-Nekem csak keveset!-utasítottam oppát, aki engedelmeskedett nekem. Amikor már koccintottunk, akkor éppen bele akartam inni italomba, de Hyukie kikapta kezemből. Nyafogva utána kaptam, de nem értem el.
-Cica! Nem fogsz te itt nekem lerészegedni!-mondta, arra utalva, hogy a legtöbb lány képes a sárga földig leinni magát.
-Nem! Kérlek! Milyen az már, hogy nagykorú vagyok egy éve, de mégse ihatok, mert a barátom nem engedi!-kérleltem mire a szemét forgatva visszaadta italomat. Biccentettem köszönetképpen. Fölhajtottam italomat. Eközben a fiúk baromkodni kezdtek, ami teljesen természetes volt. Körülnéztem, és megszámoltam a fiúkat. Gyanús volt, hogy P.O eltűnt. Ekkor egy irdatlan nagy nyávogás jött mögülem. Rémülten sikítottam fel, és riadtan lebukfenceztem a kanapéról. Mikor hátrafordultam, akkor Jihoon nézett rám macskafülekben, és még egyet nyávogott. 

 

-Elmebeteg vadparaszt!-mondtam a még mindig nyivákoló P.O-nak. A fiúk már a földön fetrengtek a nevetéstől. Ekkor fedeztem föl, hogy még két fiú hiányzik. Most meg B-Bomb és Zico tűnt el.
-Aissh! Minek kell nektek mindig elcsászkálni, eltűnni, a frászt hozni rám és hülyét csinálni magatokból?-nyűgösködtem. A fiúk kezdtek  hátrálni, majd kipukkadt belőlük a röhögés-Mi van?-kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
-Fordulj meg!-nyerítette Taeil. Engedelmeskedtem Oppa-m kérésének. A két csatangoló nőnek öltözve, sipákolva beszélgetett.

 

 Pár másodpercig tágra nyílt szemmel figyeltem Zico-t és Minhyuk-ot, majd kirobbant belőlem a nevetés.
-Neeeeeeeeeeeeee!-vihogtam, jobban mondva nyerítettem. A többiek már lenyugodtak, csak én fuldokoltam. Kezdtem abbahagyni a nyerítést, de B-Bomb álnok módon letérdelt mellém és csikizni kezdett. Kinézete miatt a kelleténél jobban nevettem.
-Ha-hagyd ahabbahaaaa-röhögtem. Hyukie még csikizett pár pillanatig, majd utána eleget tett kérésemnek -Hülyék!-mondtam.
-Bocsánat...-mondták a fiúk lehorgasztott fejjel. Odamentem hozzájuk és szorosan megöleltem őket. Ők meg vissza.
-Ezért nem kell bocsánatot kérni!-simítottam végig agyonsminkelt arcukon--De ha ezt mégegyszer megcsináljátok, akkor tuti, hogy nem élem meg a holnapot!-szidtam le őket egy porszemnyit. Felkuncogtak, majd visszafutottak a szobájukba. Pár másodperc múlva normálisan tértek vissza. Ekkor viszont ellezdett csörögni a mobilom. Kjehjang hívott.
-Megbocsátotok egy percre?-kérdeztem a fiúktól. Ők elkezdtek bólogatni. Hyukie felhúzott szemöldökkel nézett rám.
-Legjobb barátnőm-mondtam, majd gyorsan kimentem a bejárati ajtón.
-Halló?-szóltam bele a telefonba. Barátnőm visszaköszönt.
-Szia SaYe! Át tudnál kicsit jönni?-kérdezte.
-Öhm.. Jelnleg vendégségben vagyok...-mondtam bizonytalanul. Ekkor valaki megkocogtatta a vállam. Minhyuk volt az.
-Óh. Akkor semmi...-mondta szomorúan. B-Bomb meghallotta Kjehjang bánatos hangját.
-Nyugodtan hívd át!-tátogta.
-De azt mondja egyikőjük, hogy gyere át-közvetítettem,majd kihangosítottam a telefont, hogy a fiú is hallja.
-De nem leszek teher?-kérdezte barátnőm idegesen
-Dehogyis!-mondta egy hang mögöttünk. Megpördültem tengelyem körül. Zico állt velem szemben, és kedvesen mosolygott.

20 perc múlva:

Kjehjang becsöngetett. Kirohantam az előszobába és feltéptem az ajtót...