16. rész: A rémálom kezdete

Kjehjang P.O.V.:

Miután megbeszéltem SaYe-val és egyik barátjával, hogy átmegyek, rögtön elkezdtem készülődni.  Egy sárga, kockás inget kaptam föl fehér fölsőm fölé, hogy ne fázzak kint a hűvös, őszi időben. Hajamba szalagot kötöttem.

Kjehjang öltözete

 

Utána kiléptem az ajtón és elindultam a megadott cím felé. A hűvös szél bele-belekapott fekete tincseimbe. Idegesen hátratűrtem hajamat, mikor a ház elé értem. Vettem egy nagy lélegzetet, majd becsöngettem. Szívem a torkomban dobogott. Kicsapódott az ajtó, és SaYe rontott ki rajta. A nyakamba borult, de én félve eltoltam magamtól.
-Beszélnünk kell!-mondtam remegő hanggal, de mintha meg se hallotta volna.
-Gyere be!-rángatta kezemet. Mivel erősebb volt nálam (és mert picike vagyok), ezért hamar bent találtam magam-Majd itt! Miről van szó?
-Én izé... El...-kezdtem, de egy ordítás félbeszakított.
-U-KWON! Te az én energiaitalomat iszod?!-kiabálta valaki. SaYe berontott a nappaliba. Követtem őt. Bent a Block B nézett egységesen egy irányba. Tekintetemmel oda néztem ahova ők is. U-Kwon felé. Éppen nyugodtan iszogatott valami kék löttyöt, miközben Taeil a lelkét kiordította miatta.

Felkuncogtam, mire mindenki rám nézett. Álltam a tekintetüket. Végignéztem rajtuk, majd megakadt szemem Kyung-on. Szívem hirtelen hevesebben kezdett dobogni, arcomra vörös pír költözött.
,,Nem mindenki találkozhat a kedvencével! De én igen!''-gondoltam,majd magamban elkezdtem sikítani.  De kívül nem mutattam ki érzelmeimet, de SaYe így is rájöhetett, hogy mi van velem, mert kirángatott a szobából.-Mondani akartál valamit, nem?-kérdezte.
-De igen! Arról van szó, hogy... Izéé.. Öhm..-kezdtem, majd egész érthetően kifejtettem problémámat.
-Igeen?-kérdezte értetlenül.
-Tudod, hogy apum elvált és most izé...... Újból megnősül, ezért elhívott hozzá...-böktem ki.
-Ez szuper!-örömködött-És hol lesz az esküvő?-kérdezte. Vettem egy mély lélegzetet, lehajtottam fejem és úgy mondtam ki.
-Yokohamában, Japánban-válaszoltam halkan.
-És meddig leszel ott?-tette föl az újabb kérdést.
-Egy évig, mert apám ott akar taníttatni...-suttogtam, mire felvisított.
-Meddiiiiiiig???? Ez.. Ugye.. Ugye most csak viccelsz...-vinnyogott riadtan-És mikor megy a géped?-kérdezte remegő hangon, könnyes tekintettel. Ránéztem karórámra. 21:01 volt.
-6 óra múlva-mondtam már sírva. Barátnőm szorosan átölelt és a kezembe nyomott egy zsebkendőt. Egymást szorongatva sírtunk és trombitáltunk folyamatosan, mikor kijött valaki  a nappaliból.
-SaYe, hol van a... Mi történt?-kérdezte az illető riadtan. Felnéztem, és megláttam, hogy B-Bomb az. Barátnőm úgy három másodperc alatt elhadarta neki, hogy mi a szitu. A fiú esetlenül átölelt minket.  SaYe kicsit eltolt magától és letörölte könnyeimet.
-Segíthetek összecsomagolni legalább?-kérdezte, mire bólintottam egy aprót. Gyorsan felkapott egy dzsekit, majd szólt a fiúknak, hogy elmegy egy kicsit és majd jön, utána pedig kiléptünk a ház ajtaján, és elindultunk hozzám.

SaYe P.O.V.:

Ez az egész olyan volt számomra, mint egy hidegzuhany. Lehetetlen volt akkor számomra, hogy elutazzon és ne lássam egy évig. Kjehjang a legjobb barátnőm, olyan számomra, mint egy nővér.