B-Bomb P.O.V.:
Rettenetes gyomorideggel csengettem be Saye-hoz. Ránéztem a csokorra, amit neki vettem.
,,Remélem, hogy tetszeni fog neki"-gondoltam. Ajtót nyitott. Rápillantottam. Lélegzetelállítóan gyönyörű volt.
-Szia SaYe! E-ezt neked hoztam!-mondtam. Elmosolyodott és megköszönte. Megvártam, míg gyorsan vízbe teszi a virágokat és elindultunk. Egy étterembe mentünk.
-Jó estét! Lee Minhyuk névre van foglalásunk...-mondtam egy pincérnek, aki gyorsan az asztalunkhoz vezetett minket. Kihúztam Saye-nak a széket. Teljesen elvörösödve ült le.
-Kö-köszönöm...-mondta dadogva. Rámosolyogtam. Intettem egy pincérnek, hogy étlapot szeretnék kérni. Gyorsan hozott kettőt. Ez egyiket elém, a másikat SaYe elé rakta. Érdeklődve böngésztük, hogy milyen ételt szeretnénk enni. Egyszerre mondtuk:
-Én egy mandu-t eszek. És te?-felnevettünk. Rendeltünk még italt is. Elkezdtünk beszélgetni.
-Mesélj magadról légyszi!-kérleltem bociszemekkel nézve rá. Csilingelő hangon felkacagott.
-Nem olyan érdekes az életem szerintem.-mondta szerényen.
-Nekem igen!-mondtam, mire elkezdett magáról mesélni. Elmondta, hogy a tánc az élete, már 15 éves kora óta. Azt is, hogy kiskorában gerincferdülése volt, aminek következtében meg kellett műteni, de a sebhelye miatt rengeteget csúfolták, ezért lett magántanuló.
-Erről csak te és a legjobb barátnőm tud!-időközben az étel is elkészült, úgyhogy kihozták rendelésünket. Elkezdtünk enni. Mikor elfogyasztottuk megkérdeztem:
-Desszertet? Valamilyen sütit?-de mindent elutasítoot, mondván, hogy tele ette magát. Kifizettem a vacsorát és elindultunk. Elmentünk a Han-folyóhoz. Leültünk egy padra és tovább beszélgettünk.
-Most te is mesélj magadról, olyat amit nem tudok, mint BBC!-kérlelt.
-Öhm... Szeretek zongorázni, az Induk Egyetemen tanulok, de a csapat miatt felfügesztettem tanulmányaimat. De a többit szerintem tudod, mint BBC-mosolyogtam rá. Ő meg vissza. Megöleltem. Észrevettem, hogy kicsit fázik, ezért lekaptam a dzsekimet és a vállára terítettem. Szorosabbra húzta maga körül a ruhadarabot. Átkaroltam a derekát, államat vállára támasztottam és úgy beszélgettünk tovább. Mikor már én is kezdtem fázni, elindultunk a kocsi felé. Kinyitottam neki az ajtót, és besegítettem. Utána átmentem a másik oldalra és én is beültem. Elindultunk. Pont akkor fogtunk ki egy jó kis szöül-i dugót. Idegesen a kormányon doboltam, mikor megérintette a karom:
-Mondd csak! Nem megterhelő ez az idol-élet?-kérdezte enyhén félredöntött fejjel kémlelve engem.
-Öhm... Csak egy kicsit az elején, de amikor megszokja az ember ezt a rohanást, akkor már nincs semmi baja ezzel az életvitellel.-válaszoltam kedvesen.
-És a gyakornoki rész? Az sem?
-Az eléggé. Legalábbis nekem nem volt könnyű.
-Hogy bírtad ki?-kérdezte.
-Jártam bulikba a csapattal.
-Óóóóóh! Már értem!-csapott a homlokára, mire felnevettem. Meglepett arcot vágott. Megindult a forgalom. Odaértünk a háza elé. Kisegítettem az autóból. Az ajtóban még beszélgettünk egy kicsit.
-SaeYeon! Van valami amit tudnod kell...-mondtam. Óvatosan megérintettem arcát és felédőltem. Lágyan megcsókoltam. Éreztem, hogy teljesen lemerevedik, de utána beletúrt a hajamba és magához húzott. Szívem fellángolt.
-Szeretlek!-suttogtam, és újra megcsókoltam.
-Én is!-susogta halkan a csókunk közben. Ajkaink elszakadtak egymástól. Elbúcsúztunk, és elindultam hazafelé. Út közben a fellegekbe éreztem magamat.
,,Szeret engem!"-gondoltam szerelmesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése