8. Rész: Boldogság és szakítás

SaeYeon P.O.V.:

Amikor elment egy olyan érzés fogott el, mely még sohase. Szerelmes lettem. Szívem hevesen dobogott: szeret engem. Bementem a házba és a telefonomhoz rohantam. Tárcsáztam Kjehjang számát és vártam... Végre felvette. Beleszólt a telefonba:
-Szia SaYe. Mesélj!-mondta izgatottan.
-Megcsókolt!!!-mondtam még mindig kábultan. Barátnőm felsikított.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!-hangzott a boldog válasz.
-És azt mondta, hogy szeret!...
-Whoaaaaa...
-Ugye??!!-kezdtem én is örömködésbe, de barátnőm mondta, hogy megjött a barátja, úgyhogy most leteszi.
-Nagyon sajnálom, de holnap visszahívlak, rendben?
-Okés szia.-búcsúztam el Kjeh-től. Miután leraktam a telefont, elmentem fogat mosni. Közben elkezdett pittyegni a telefonom. SMS-em jött:
,,Leszel a barátnőm?       Minhyuk''
Majdnem dobtam egy hátast. Illetve dobtam is. Elfeküdtem az ágyamon és visszaírtam B-Bomb-nak:
,,Igen"-pár másodperc múlva újra pittyegett a mobilom:
,,Szeretlek!"
,,Én is! És köszönöm ezt az estét..."-írtam.
,,Ugyan ezt akartam írni''-küldte azonnal a választ. Elmentem és gyorsan befejeztem a fogmosást, majd átöltöztem pizsamára. Pont akkor jött egy újabb SMS-em. Rávetettem magamat a készülékre és elmosolyodtam.
,,Aludj jól, cica! Holnap találkozzunk a parkban kb. 10-kor!"-küldte Hyukie.
,,Rendben van. És jóéjt!   Pussz: SaYe.-írtam vissza neki. Boldog voltam. Sajnos örömömet a kétely sötét fellege takarta el.
,,Elég jó vagyok hozzá? Ugye nem fogom megbántani a hülyeségeimmel?...''-gondolkoztam kétségbeesetten. Rengeteg ilyen kérdés kavargott fejemben.
,,Engem választott!"-gondoltam, és ezzel a mondattal el is űztem új ellenségemet, a kételyt.

Kjehjang P.O.V.:

A SaYe-val való beszélgetésem után figyelmemet barátomra szenteltem. Ideges volt és nagyon menni akart.
-Azt hittem, hogy sosem végzel! Sietek, úgyhogy ne mással telefonálgass!-mondta dühösen.
-Azt mondtad, hogy fontos dolgot akarsz mondani! Akkor itt van rá az alkalom, hogy elmondd!
-Kicsit több tisztelet érdemlek meg! Vagy nem?
-Teljesen normálisan szóltam hozzád!-csattantam föl.
-Nem igaz!-mondta, és fölpofozott.
-Na most jött el az a pillanat, amikor azt mondom: HÚZZ EL INNEN, ÉS BE NE TEDD TÖBBET IDE A LÁBADAT!!!-üvöltöttem torkom szakadtából. A nyakamban lévő láncot- amit tőle kaptam- lerántottam és hozzávágtam. Mikor kilépett a a bejáraton, becsapta az ajtót. De nem sírtam.
,,Minek?''-kérdeztem önmagamtól-,,És ezt miért nem tettem meg előbb?''
Teljesen felszabadultam. Szörnyikéim -a kétely, a félelem és a féltékenység- exemmel együtt
eltűntek az életemből.
,,Azt mondják, hogy az első szakítás fáj. Na én erre rácáfoltam, hehe!''-elmélkedtem. Felocsúdtam gondolkodásomból. Felvettem egy cipőt és a dzsekimet. Kiléptem az ajtón, bezártam magam után, és elindultam. Nem volt célom, csak kicsit ki akartam szellőztetni a fejemet. Valamilyen véletlen folytán SaYe házához értem.
,,Ha már itt vagyok, akkor elmondom neki."-gondoltam. Becsöngettem. Barátnőm már pizsamában volt, de azért beengedett. Mondtam neki, hogy csak egy öt percre jöttem. Bent levettem a cipőmet és elmondtam neki, hogy szakítottam a barátommal, mire ujjongani kezdett, de utána elkomorodott és bocsánatot kért:
-Bocsi, de tudod, hogy nem voltam érte annyira oda!-mondta.
-Én ugyan ezt csináltam, csak magamban.-mosolyogtam rá. Nyakamba borult és úgy ugráltunk tovább.
-Úúúúú...-kezdte kicsit bizonytalanul.
-Igen?-kérdeztem.
-Ugye itt alszol? Mert olyan jó lenne és meg tudnám hálálni azt, amikor én aludhattam ott nálad!
-Öhm...
-Léciiiiiiiii!!!!!-kérlelt.
-Öhm... De nem vagyok a terhedre?
-Dehogyis!-mondta aranyosan.
-Akkor maradok...SaYe a nyakamba ugrott és kiszorította belőlem a szuszt is ölelés néven.
-Jippííí! És Kjeh! Bármikor itt alhatsz.-modta, de arca abban a pillanatban gondolkodóvá vált.
-Mi a gond?-kérdeztem.
-Semmi-semmi..