13. Rész: A fiúk hülyék? Áá, dehogyis !

SaeYeon P.O.V.:

Csöndesen melegítettem az ételeket, mikor két kar kígyózott körbe a derekamon. Ijedtemben a kezemben lévő tányért elejtettem. Elkezdtem összeszedni a nagyobb darabkákat.
-A francba!-hallottam meg Hyukie riadt hangját. Leguggolt mellém és szedegetni kezdte a tányér mozaikká vált részeit -Sajnálom! Nem dire...-kezdte, de félbeszakítottam egy csókkal. Viszonozta. Ekkor lábdobogások sora hallatszott. A fiúk lépteitől szinte rengett a padló. Ezektől az intenzív mozdulatoktók is megijedtem, mert eddig aprócska kis konyhában csönd és béke honolt. Megtámaszkodtam a padlón, pont a tányércserepekben. Felszisszentem, és felkaptam tenyeremet. El kezdtem a fürdőszoba felé futni, miközben a sebemre egy zsebkendőt szorítottam. A fürdőben kötszert, sebfertőtlenítőt és egy kis söprűt vettem elő. Utóbbit a  a darabkák összeszedéséhez kotortam elő. Kezemet lemostam, fertőtlenítőt kentem rá, majd bekötöztem sebesült mancsomat. Lesétáltam az emeletről, be a konyhába. Rend fogadott, a padlón se voltak már ott a tányér apróra tört darabkái.
,,Akkor minek kotortam elő ezt a nyavadt kis seprűt?!''-kérdeztem önmagamtól. Mikor körbetekintettem, megpillantottam  Hyukie-t, aki akkor dobta ki az edény maradékait. Rám emelte bűnbánó pillantását.
-Sajnálom, hogy megijesztettelek!-mondta. Azt hittem, hogy megzabálom, olyan aranyos volt.
-Jaj istenem! Nem a te hibád!-simítottam végig arcán ép kezemmel. Utána a mikróhoz mentem, kivettem az ételeket és elindultam a konyha fele. Út közben hátraszóltam Hyukie-nak:
-Ha lehetne, akkor légy szíves hozz nyolc tányért és pálcikákat!-mondtam, és meghallottam, hogy a fiókokat nyitogatja, majd előkapja az említett tárgyakat és jön utánam. Gyorsan megkerült és letette az asztalra a tálakat, mellé pedig az evőeszközöket. Ezután elkezdett ordítani:
-FIÚÚÚK!! ASZTALHOZ!-kiáltotta.
-Ne ijesztgess! Nem elég, hogy egyszer szívrohamot okoztál?-vágtam vissza neki mosolyogva, mire rám vigyorgott azzal a mosolyával, ami azt jelentette: ,,most elkaplak és belefújok a nyakadba". Nevetve iramodtam el előle, de valami puhának ütköztem. Az a valami Jaehyo volt.
-Vigyázz csajszi!-mondta és összeborzolta hajamat. Leültünk az asztalhoz. Szerencsémre mindenki vett mindenből, így nem maradt meg semmi. Ebéd után indultunk vissza a próbaterembe.

A próbaterem épületében (20 perccel később):

Már a terem ajtajában álltunk, mikor felcsendült valami full idióta zene. Erre a ritmusra Jaehyo-nak táncolhatnékja támadt. Rögtön elkezdte ingatni a fejét, majd valamilyen állathoz, netán poliphoz hasonló mozgást adott elő. Természetesen én a padlón fetrengtem, a fiúk is, de ők még videóztak is.

Lassan már fuldokoltam, mikor Minhyuk elkezdett nyeríteni. A mi kis polip-Jaehyo-nk azonnal beszállt, de még mindig azt az idióta táncot járta. A fiúk természetesen bekapcsolódtak a nevetésbe és a táncba is. Így már 7-en járták az idióta mozgást. Lassan már haldokoltam,mikor kinyílt melletünk egy ajtó (szerencsénkre nem az amelyikből a zene jött), és 6 fiú lépett ki rajta. Egyikőjük megszólalt:
-Lehetne kicsit halkabban?-kérdezte mély hangján. Hiába próbáltam válaszolni, csak nevetve gurultam ide-oda a földön. Szerencsére jókedvem hamar átcsapott komolyságba, így fel tudtam állni. Teljesen ledöbbentem. A B.A.P állt előttem teljes életnagyságban. Tágra nyílt szemmel néztem rájuk. Daehyun ugyanígy tekintett a ,,táncoló'' fúkra.

-Ők meg mi a frászkarikát művelnek?!-kérdezte még mindig sokkos állapotban.